Radóczy Jusztina: Gyermek helyett inkább karrier?

A jövő kezdettől fogva – vagy úgy is fogalmazhatunk, hogy Ádámtól és Évától kezdve – foglalkoztatta az emberiséget. Tudományos kutatásokkal, elemzésekkel, jóslással, csillagászattal és sok-sok fortéllyal próbálják megfejteni, vizualizálni az ember további fejlődését. Sokszor hallunk olyan kijelentéseket, miszerint a jövőnk záloga a gyermek, s ebben a nőknek, az édesanyáknak milyen fontos a szerepe. De vajon hogyan változott meg a nő szerepe az elmúlt évtizedekben és hová vezethet ez a tendencia? Erről Gyuris Petra és Meskó Norbert pszichológusokat kérdeztem.

Mennyiben befolyásolhatják a nők a jövőt?

M. N.: Annyiban, mint ahogy a férfiak is. A nagy kérdés szerintem leginkább a két nem kapcsolatában rejlik. A jövőnk valószínűleg a múltunkban gyökerezik, ezért érdemes előbb kicsit áttekinteni a két nem viszonyának alakulását. Az evolúciós kutatók szerint őseink kapcsolatára alapvetően egyfajta mellérendelő viszony volt jellemző, ahol a nők és férfiak munkája egyaránt fontos, nélkülözhetetlen volt a közösség szempontjából. De kb. 10.000 évvel ezelőtt, a letelepedést és a mezőgazdálkodás kialakulását követően teljesen megváltozott a két nem kapcsolatának alapsémája. A vagyon (föld, állatok, termények) megjelenésével a férfimunka felértékelődött, a nőket pedig elkezdték vagyontárgyaknak tekinteni, akiket őriztek, adtak-vettek. Fő feladatuk a szaporodás és gyermeknevelés lett, és jogfosztottakká váltak, nem rendelkezhettek sem maguk, sem utódaik felett. A jelenben és a közeljövőben tehát az a nagy kérdés, hogy sikerül-e fordítani ezen a 10.000 éves tendencián. Az egyenjogúság jogi-társadalmi környezetében beálló változások vajon üres szólamok maradnak-e, miközben a felszín alatt a férfiak többsége továbbra is lenézi, leértékeli és kihasználja a nőket? Vagy sikerül-e kiépíteni egy új, nemek közötti szövetséget, amelynek a kölcsönösség, a szeretet és a tisztelet az alapja. Ez nagyban hasonlít az előbb említett paleolit párkapcsolat alapjaihoz, vagy Ádám és Éva kapcsolatához.

Gy. P.: A gyermeket, a gyermekvállalást is fel lehet fogni a jövő kulcsaként. A gyermekek továbbviszik génjeinket, szokásainkat, s felnőve alakítják, formálják a jelenüket, befolyásolva ezzel a jövőnket. Mivel a megtermékenyítéstől kezdve a nő viseli a gyermeknevelés nagyobb terheit (ld. terhesség, szoptatás), így az ő döntésük a gyermekvállalással kapcsolatban talán nagyobb súllyal bírhat. Dönteni e téren pedig egyáltalán nem könnyű a mai nőnek, tekintve, hogy nagyon megváltoztak a nők szülési szokásai.

Milyen következményekkel járhat az, hogy az elmúlt 50 évben igencsak megváltoztak a nők szülési szokásai – legalábbis Európában? A biológiailag legoptimálisabb 20-25 éves kor helyett inkább 40 felé szülnek, kihagyva így egy generációt.

M. N.: Ezek a következmények viszonylag egyértelműek és látványosak: a modern társadalmakban kevesebb gyermek születik, mint a hagyományos társadalmakban. A jólét – paradoxnak tűnő módon – nem fokozza, hanem inkább csökkenti a szaporodást. Ebben persze valószínűleg nagy szerepe van a modern nőnek. Továbbá annak, hogy a nyugati liberális demokráciákban a nők szexuális életét és szaporodását már nem korlátozzák a férfiak olyan mértékben, mint pár ezer évvel ezelőtt. A modern nőnek van szavazati joga, örökölhet, elválhat, vagy ha akarja, nem megy férjhez. Ha nem szeretne, nem kell gyermeket vállalnia. Ha szeretné, megmondhatja, hogy mikor vállal gyermeket, és mennyit. A modern nők fontos társadalmi szerepeket vállalnak, már nem csak a gyermekszülésben és nevelésben tartják őket kompetensnek. Ennek nyilván ára van és az egyik ilyen ár, amit meg kell fizetni, az alacsonyabb szaporodási ráta.

GY. P.: A mai modern, iskolázott, magasabban kvalifikált nőnek sokféle szerepnek kell megfelelni. Az egyetem, főiskola befejezése után a munkával kapcsolatos szerepek kerülnek előtérbe, holott biológiailag épp ekkor lenne a legmegfelelőbb a gyermekvállalás. Később, kb. 30 éves kor körül (vagy esetleg 35 év után) amikor az anyaság is előtérbe kerülhet, egyre gyakrabban szembesülnek azzal a „gyengébbik nem tagjai”, hogy teherbe esni nem is biztos, hogy olyan könnyű. Másrészt az is sokaknak megdöbbentő élmény lehet, hogy anyának, feleségnek lenni sem egyszerű. Aztán később, a munkába visszatérve pláne nem könnyű egyszerre jó munkaerőnek, feleségnek és anyának lenni. S a sort lehetne még folytatni számos szereppel… A nők e szerepekkel kapcsolatos esetleges szorongásait pedig csak fokozhatja a médiából áradó szuper nő képe: aki csinos, okos, tájékozott, türelmes anya, kiváló feleség és sikeres karriert fut be.

Meghatározza-e a mai nő életét az, hogy mit sugallnak a médiában? Az elmúlt évtizedekhez képest nemcsak az változott meg, hogy később szülnek a nők, de sokkal többet foglalkoznak a külsővel, szépséggel, egészséggel.

M. N.: A médiában szereplő női (és férfi) szépségideálok a nyugati típusú fogyasztói társadalom trójai falovai. Észrevétlenül szivárognak be az emberek hétköznapi életébe a reklámokon és médiatermékeken keresztül, és olyan társas összehasonlítási helyzeteket idéznek elő, amelyben az átlagos szépségű, hétköznapi ember garantáltan alul marad. A modellekkel és hollywoodi színészekkel összevetve ugyanis kevésbé vonzónak tartjuk magunkat, partnerünket, környezetünket. A szépségipar arra az alapvető emberi működésünkre épít, hogy hajlamosak vagyunk összehasonlítani magunkat társainkkal külső és belső vonásaink tekintetében. Amikor őseink 150-200 fős közösségekben, hagyományos törzsi keretek között éltek, ez a tulajdonságunk kimondottan előnyös lehetett a csoporttagok közötti viszonyok tisztázásában (hierarchia sorrend, erőviszonyok átlátása, vetélkedés csökkentése). A modern globális média azonban nem valóságos ideálképeket tár elénk. Olyan eszményített női testet mutatnak be, amelynek arányai nem hasonlítanak a nők többségének testarányaira. Például a nagy mellű, sovány és izmos női test képét, amelyet csak rendszeres sportolással, diétázással és kozmetikai műtéttel lehet elérni az átlagember számára. A szépségipar hamis üzenete az, hogy az ő terméküket, szolgáltatásukat vásárolva szebbek, népszerűbbek, sikeresebbek és boldogabbak leszünk.

GY. P.: Fontos az is, hogy a mai fogyasztói társadalom szokásai bizonyos értelemben hatással vannak emberi kapcsolatainkra is. Ma már nem annyira „divat” megbeszélni és megoldásokat találni a problémákra. Nagy munka megpróbálni helyre hozni például egy megromlott párkapcsolatot. Könnyebbnek tűnik váltani az „úgyis csak jobb lehet”, „én jobbat érdemlek” fő vezérelvekkel. De a gyermeknevelés, gyermekvállalás, az más. Ott ezt nem lehet. Ha megszületik, akkor ő már ott van, ott lesz. Nem lehet lecserélni, visszaadni. És ez lehet nagyon ijesztő akár tudattalanul vagy tudatosan is.

Valóban szebbek és egészségesebbek lehetnek ezektől a nők a jövőben, vagy a szépségipar csupán egy álarcot kínál, amely eltakarja a valódi személyiségeket?

M. N.: Akik feloldódnak a fogyasztói társadalom értékrendjében, nem valószínű, hogy egészséges személyiségek. A női szépségnek a médiában meghatározott kritériumai, azaz a másodlagos nemi jellegek erőteljes kihangsúlyozása (pl. szőkített, hosszúra növesztett haj, kozmetikai szerekkel kikészített arc, köröm, magas sarkú cipő, stb.) valójában a patriarchális társadalmak elvárásai a nők megjelenésével kapcsolatban. Az újabb kutatások szerint a saját értékességükben bizonytalanabb nők hajlamosabbak elfogadni, és magukra nézve érvényesnek tartani ezeket a szépségstandardokat, mint azok a társaik, akik biztosabbak önmagukban. Valószínűleg egy nagymértékű polarizálódás várható a modern világban (amely már nálunk is látható): a gazdagabbak jobb körülmények között élnek, egészségesebben, kevesebb gyermekkel, akiket magasabb szinten, drágább iskolákban taníttatnak, mint a szegényebbek. Ha a szépség szinonimájaként elfogadjuk az ápoltságot, amelyet drága szépészeti kezelésekkel és szerekkel lehet elérni, akkor a gazdagabbak szebbek is lesznek. Ha a szépség alatt nem csupán a külső megjelenéssel kapcsolatos vonásokat, hanem bizonyos belső tartalmakat is értünk, akkor már nem ilyen egyértelmű a kép, a vagyonosság nem biztos, hogy együtt jár a szépséggel.

Gy. P.: Sőt, nem biztos, hogy együtt jár a boldogsággal, a jobb anyasággal. Persze lehet, hogy a vagyonosabb szülő gyermeke sokkal jobb minőségű dolgokat, iskolát, nyaralást stb. kap, de a lényeg mégsem ez, hanem a szüleikkel való kapcsolatának minősége.  

Manapság egyre több szerepet kap a férfi a gyermeknevelésben, megdöntve az említett közel 10.000 éves hagyományt. Sokszor az apuka megy GYED-re, vagy babysitterek segítenek a picik ellátásában. Milyen változást hozhat ez a gyermekek és így a jövő társadalma számára?

M. N.: A hagyományos törzsi társadalmakban a férfiak (apák, nagyapák, nagybátyok) rendszeresen és intenzíven részt vesznek a kisgyermekek gondozásában, legalábbis erről számolnak be a különféle antropológiai kutatások. Valószínűleg az apák gyermekgondozó viselkedése fajunk egyik jellemző vonása, amelyet a korábban említett agrárkultúrák megjelenése sem tudott „kiölni” a férfiakból teljesen. Ezért a férfiak GYED lehetősége bölcs döntésnek tűnik. Ugyanakkor a babamama kötődés minősége valószínűleg megsínyli, ha az édesanya nem elérhető akármikor a baba számára (pl. szoptatás, amely a testi-lelki intimitás miatt kizárólag az anyához kapcsolódik). A kutatások szerint az apáknak speciális szerepe van a kisgyermek nevelésében és gondozásában, és ez eltérő közös tevékenységet jelent, mint az édesanyáké. Azaz, az apuka nem feltétlenül pótolja az anyát. Tehát az intézményes apai jogon járó GYED jó cél felé mutat – az apák gyermeknevelésbe való érzelmi bevonódásának fontosságát hangsúlyozhatja – de nem biztos, hogy így valósítható meg. Másrészt – hogy a kérdésre is válaszoljak – nem valószínű, hogy a férfiak tömegesen igénybe vennék ezt a lehetőséget a jövőben. A nyugati világban kettős norma van a fizetésekben is: ugyanazért a munkáért egy férfi több bért kap, mint egy nő. Azaz, egyszerűen nem éri meg, ha az apa megy GYED-re és nem az anya.

Gy. P.: Az emberi faj történelme folyamán úgy alakult, hogy az elsődleges gondozó személlyé az anya vált. Így fontos lenne, ha a gyermekek legalább életük első 9-12 hónapjában nagyrészt az anyjukkal lehetnének. Ez az időszak ugyanis alapvető hatással van a kötődésre. A kötődés minősége, mintája pedig nagyon sok mindent meghatároz a későbbiekben. Természetesen az apa szerepe is rendkívül fontos volt mindig is a gyermekek életében. Az apa jelenléte, a velük való kapcsolatuk minősége is kihat a gyermek egész életére, ahogy az anyával való kapcsolatuk is. Így az apával való idő is rendkívül fontos, de mégsem pótolhatja az anyával töltött időt. Ez természetesen fordítva is igaz: az anyával való idő sem pótolja az apával való időt, kapcsolatot. A babysitter alkalmazása sokszor kényszer, mert egyik szülő sem maradhat otthon. Ebben a helyzetben az lenne a legszerencsésebb, ha a kicsit egy és ne több egymást váltó babysitter gondozza.

Mi a fontosabb a nő jövője szempontjából: a karrier vagy gyermek? Vannak-e kutatások azzal kapcsolatban, hogy ez 20-30-év múlva milyen képet fog mutatni?

M. N.: Kutatásokat nem ismerek ezzel kapcsolatban, de azt lehet látni, hogy a nyugati világban kevésbé gyarapodnak a családok, mint a hagyományos keleti kultúrákban. A jólét visszaveti a szaporodási rátát. Még az olyan vallásos népeknél is, mint az Angliába emigrált indiai vagy pakisztáni családoknál. Néhány generáció alatt elkezdenek stratégiát váltani. A nők iskolázottabbak lesznek, önállósodnak és kevesebbet szülnek. A nők iskoláztatása egyébként egy tendencia is a harmadik világbeli túlszaporodás megállítására. A vallási fanatikusok valószínűleg ezért is tiltakoznak a lányok iskoláztatása ellen ilyen eszeveszetten, mert egy régi (10.000 éves) világ megváltozását hozhatja. Paradox módon mi meg azért szomorkodunk, hogy a nők kevesebbet, vagy egyáltalán nem szülnek.

Gy. P.: Jó lenne 20-30 év múlva eljutni odáig, hogy ne ítéljék el azt, aki csak karriert akar, és azt sem, aki „csak anya” akar lenni. De talán a legszerencsésebb az lenne, ha nem lenne nagyon nehéz a karrier és a család összeegyeztetése a társadalomban sem a nőnek sem a férfinak, vagy nem kéne választaniuk kényszerből e kettő között. Így talán könnyebb lenne megvalósítani a nőnek és a férfinak is az Úr parancsát:

„Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá […]
(1Móz 1,27–28)”