Előző cikk Következő cikk

Novák Zsüliet: A hálózat csapdájában?

„A kőbalta feltalálása óta tudjuk, hogy minden egy eszköz. A mobil, az internet is egy eszköz, amit lehet jól is, rosszul is használni. De hogy milyen felhasználás a jó vagy a rossz, az már inkább erkölcsi fogalom. A távközlés és a kommunikáció jövőjéről Dr. Imre Sándort, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Hálózati Rendszerek és Szolgáltatások Tanszékének tanszékvezetőjét, a Mobil Innovációs Központ kutatás-fejlesztési igazgatóját kérdeztük. 

aA távközlés feladata kezdetektől fogva, hogy eszközként szolgáljon az emberek számára, megkönnyítse kommunikációnkat. Ugyanakkor mintha egyre többször fordulna elő, hogy egy közösségi hálóra feltett kép, vagy egy mobilapplikáción érkezett információ érdekesebbnek bizonyul személyes jelenlétünknél. Ezt persze nem kell sem önnön érdektelenségünk számlájára írni, sem a beszélgetőtársunk alapvető emberi hibájaként kezelni. Inkább gyengeségként. A közvetlen jelenlét nem veheti fel bizonyos szempontból a versenyt a médiakonvergenciával, ami nem pusztán arról szól, hogy egy mobiltelefonon már napilapokat olvashatunk vagy tévéműsorokat nézhetünk meg. A folyamat lényege, hogy mivel a különböző eszközökön keresztül egyre több médiát fogyasztunk, egyre több csatornán vagyunk megszólíthatók is, egy ilyen izgalmas, pörgős, többsíkú világhoz képest pedig az ember információátadási képessége kétségkívül alacsony.

Az Európai Bizottság szerint Magyarországon a legkevésbé elterjedt a mobilinternet. Ennek mi lehet az oka?

Magyarországon a mobillefedettség és a mobilhálózat kiépítettsége még európai viszonylatban is kiemelkedően jó. Az ország 99 százaléka néhány nemzeti park és védett területrész kivételével lefedett mobillal. Az már nyilván egy más kérdés, hogy a használat egy nagy sebességű mobilhozzáférést is igényel ezektől a hálózatoktól. Ebben is élen jár Magyarország, tehát nem is a hálózat ebben a probléma, a lehetőség megvan. Ami ennek a hátterében áll, inkább a magyar emberek szokásai és lehetőségei.

Ez a fejlődés óriási mértékű és évről évre hatalmas növekedést produkál. Ez az ütem meddig tartható?

Szerintem csaknem a végtelenségig. Az jól látható, hogy ha mobilinternetről beszélünk, annak az egyik kulcsa, hogy elegendően nagy adatátviteli sebességet tudjanak a hálózatok biztosítani – ebben az elmúlt években komoly előrelépés történt a legújabb szabványok bevezetésével. Így én azt gondolom, hogy inkább az lehet az érdekes, hogy milyen alkalmazások vannak, és azok mennyire népszerűek a felhasználók körében. A másik nagyon fontos szempont, hogy ezek mennyibe kerülnek. Ha ez megfizethető a lakosságnak, akkor használni fogja. Persze van egy generációs lépcső is. Én a saját gyerekeimen látom, hogy képzés nélkül használnak gyakorlatilag készségszinten mindenféle mobiltelefont, és már nemcsak telefonálásra, sms-re, hanem azon keresztül interneteznek, leveleznek egymással. A generációs váltás pedig nagy különbségeket eredményez. Megjelentek az okostelefonok. Bő tíz évvel ezelőtt ez nagyon lassan indult be. De bármilyen szolgáltatásnak, mint a telefonálás mobilhálózaton vagy az sms küldés, egy jellegzetes exponenciális felfutása van, ami azt jelenti, hogy lassan és nehezen indul, aztán elér egy pontot, ahol valami átbillen. Ez lehet a költsége, lehet a hálózat kiépítettsége, lehet egy nagyon ütős szolgáltatás, és akkor drámaian elkezd népszerűvé válni és elterjedni. Aztán idővel minden technológiának eljön a lecsengése. A telefonálás mellett például már markánsan megjelenik a mobilinternet használata, és a hálózatok is abba az irányba haladnak, hogy már nem fogják megkülönböztetni, hogy milyen szolgáltatást veszünk igénybe egy telefonon. Hogy telefonálunk-e rajta, vagy éppen letöltünk valamit. Egy hálózat van, és azon sokféle szolgáltatást használhatunk egyszerre.

A tartalomszolgáltatás tehát exponenciálisan fejlődik, de a gerinchálózat csak lineárisan tud nőni, így ez a fajta fejlődés nem tartható a végtelenségig. Hogyan, vagy meddig tudja mégis kiszolgálni a hálózat az igényeket?

Ez alapvetően sávszélesség kérdése. Az operátorok időről-időre meg kell, hogy vásárolják azt a frekvenciatartományt, amin szolgáltatnak. Ezeket persze nagyon borsos áron mérik. Az elérhető átviteli sebesség mértékére egy nagyon egyszerű távközlésben használt képlet van. Ha nagyobb sebességet vagy több információt akarnak átvinni, akkor több frekvenciát kell venni. Ez a legkézenfekvőbb mód. Ennek két korlátja van. Egyrészt ez pénzbe kerül, és ezt meg kell fizettetni utána a felhasználókkal, másrészt ezek a frekvenciák olyan erőforrások, amiket szabályoznak. Adott frekvencián működik a tévé, a rádió, a mobilhálózat, a rendőrségi rendszer, nem lehet szabadon bővíteni. Így hiába mondaná egy operátor, hogy akkor én most kétszer ennyit kérek, nem fog kétszer annyit kapni. Egy adott tartomány van kijelölve. Ezt nemzetközileg szabályozzák. Időben felismerték, hogy szűkösek az erőforrások. Tehát ahhoz képest, amikorra a GSM elindult, már lényegesen nagyobb tartományokat nyitottak meg, és ezek az újabb rendszerek, amiket 3G-nek, 4G-nek hívunk, alapvetően nem szólnak másról, minthogy egy jóval nagyobb frekvenciamennyiséget kap egy operátor. Természetesen a frekvenciatartomány növelése mellett egyre hatékonyabb műszaki megoldásokat is kifejlesztenek az újabb generációkban, így is növelve az átviteli sebességet. De még az is kérdés lehet, hogy most álltunk át a televízióban a digitális műsorszórásra, és az-e a jó módszer, hogy nagy tévéadókkal sugározzuk az adást, hiszen már nagyon sokan mobiltelefonról mobilhálózaton keresztül nézik. Nem lenne-e jobb, ha ezt a frekvenciatartományt odaadnák mobilfelhasználásra és akkor azon lehetne tévét nézni, internetezni és sokminden mást csinálni. Tehát tartalékok vannak, csak ezek nem egy-két hónapon belül átforgatható tartalékok, hanem nemzetközi testületek döntenek a szabályokról, hogy milyen rendszerek számára mennyi frekvencia álljon rendelkezésre. Tartalék tehát létezik, de hogy ez 20-30 év múlva is elegendő lesz-e, azt nem lehet megmondani. Ez is olyan, mint a kőolaj vagy a földgáz, hogy még elég, még mindig elég, de azért tudjuk, hogy egy idő után már nem lesz elegendő. Mindenféle műszaki trükkök vannak, hogy  ugyanannyi erőforrást vagy frekvenciát minél hatékonyabban használjunk ki, minden újabb rendszer ezen csavar egy picit, de korlátozottak a lehetőségek.

A cikk teljes terjedelmében A Szív /szeptemberi számában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.