Simon Erika: Égi kémia

Czigány György költő számára a költészet a létezés minden tragikumának egyetlen lehetséges rehabilitációja: minden megtörettetéssel, gyásszal összeölelkezve az öröm, az ámuló lélek, a lét tisztelete élteti költeményeit.

Harminc könyved közül tíz prózai mű, a többi verseskötet. A vers jelenléte, élménye zeneként volt jelen évtizedek hosszú során át műsoraidban is, melyeket rádióhallgatók, tévénézők máig megőriztek szívükben. A vidám, Mozart és társai remekeit ajánló Játék és muzsika is az „akarsz-e játszani halált?” vers-motívum, Kosztolányi Dezső gyönyörű költeményének, a roppant súlyos gondolatoknak játszi könnyedségű röptét idézi. De honnan ered például az „égi kémia” szópár, a hét esztendővel ezelőtt megszületett könyv címe?

Ha úgy tetszik, ez rögtön plágium, de inkább hommage, címválasztásommal tisztelegtem Weöres Sándor emlékének. Ő egyik zenei fogantatású versében Bartók Béláról írja: „mi másnak kincs, őnéki lom, mi másnak szemétdomb, őnéki égi kémia…” Bartók ugyanis a jelenségek szerkezetében fedezte fel a költői mondanivaló erejét. Mint Beethoven, ő is nagyon szerette a természetet, bár nem hangulati élmények vonzották abban, inkább a műalkotások létrejöttét is segítő törvényszerűségek. Hiszen – szavai szerint – a népzene is a természet tüneménye, ugyanazzal a szerves szabadsággal fejlődött, mint a világ egyéb élő szervezetei, a virágok, állatok. Ezért lehet igaz, hogy Bartók legkedvesebb virága a napraforgó volt, melynek nem annyira (a Van Gogh által is megörökített) sárga ragyogása érdekelte, hanem az, hogy a tányérján elhelyezkedő spirál a Fibonacci-számsor, a természetes növekedés törvényét tükrözi. Hogy ez a lehetőség formaalkotó erővé vált Bartók műveiben, arra elemzései által már régen rámutatott Lendvai Ernő zenetudós. Weöres Sándor szavait is idézve, melyekkel a vers lényegi elvontságára, zene-mivoltára hívja föl a figyelmet: „nem egy remekmű csak kommentárral érthető, sőt olyan is van, amelynek prózában elmondható tartalma egyáltalán nincsen, látszólag értelmetlen és érthetetlen. Az ilyennek az ereje a hangulatban, szerkezetben, dinamikában, hangzásban rejlik. Tartalma, értelme, mondanivalója megfoghatatlan, mégis létező, mint a muzsikáé: nem tudjuk pontosan mit jelent, mégis fölemel, átalakít…” Ahogy a hit elvontságában minden mélység és erő jelen lehet: zene, vers, hit, képzelet mit is jelenthet számomra? Semmi megfoghatót s minden fölfoghatatlant. Az égi kémia működését.

Egyik költeményed különös címe: Gyászgondola… Akik jól ismerik Liszt életének utolsó darabjait, hamar megértik a vers zenét érintő reflexióit. Ihletének azonban lehet elbeszélhető története is…

 Leányánál, Wagneréknál lakik Liszt Ferenc Velencében, a Palazzo Vendraminban, amikor egy halotti gondola látványa balsejtelmeket, izzó látomásokat kelt benne. Hat héttel Wagner halála előtt írja meg a Gyászgondola első változatát. Az evezőlapát lassú lüktetését sejthetjük e fájdalmas, makacs, monoton zongoradarab egymásra torlódó, felfénylő és árnyékba boruló, kegyetlenül ismétlődő harmóniáiban. Liszt öregkori, modern, végsőkig lecsupaszított darabjait egyébként Wagner értetlen nyugtalansággal hallgatta, úgy látszik, lezárult életművén túlra a zseni sem láthatott. A Gyászgondola második, kései megfogalmazása pedig már Liszt utolsó hónapjainak csöndjéből való. Nemcsak tengert terelő lapát, emberi szív lüktet a Gyászgondola taktusai sodrában, a vízbe vert árnyakon ringó palotasorok kialvó ablakainak kockasötétjében. Szorongó szív hajtja ezt a gondolát, a sejtelem, hogy folyton távolodnak az élők. Versemben már erről írok: egyre messzebb vagyunk egymástól, s ha együtt, akkor is kisebbedőn, eltűnőben. Közel a halál tart meg, hiszen halottunk mindig karnyújtásnyira van az álló időben, akár a hátrahagyott útitáska, melynek csatja ismerősen villan, ha reggel a napfény megérinti. S ez mintha dallam is lehetne, áldott, amit riadt örömmel dúdolunk.

Költészetedben szinte szakadatlan ismétlődnek a hervadás, pusztulás motívumai, mégis a sorok, a szavak valamiképpen napfényesek, a nyár derűje van bennük. Különös ellentmondás ez: mi az oka?

Első feleségem, aki gyógypedagógus volt, meghalt. Általa tapasztalhattam meg, hogy a szeretetnek mennyi eszköze vethető be lelki és testi hiányok, bajok részleges jóvátétele érdekében. Játék, vidám munka, dalok, versek s mi minden még, a tudomány módszereinek sokasága. Évszázadok során alakultak ösztönösen s hagyományozódtak e kompenzáció lehetőségei a gyermekjátékokban. A vakságot szembekötősdi parodizálja, néha jó fél lábon ugrálni előre rajzolt négyzetekben, irónia teheti kedvessé a nagyothallás kellemetlenségét a siketek párbeszédében – gondoljunk csak Kodály vidám kórusára… És a beszédhibák spontán terápiájaként mennyi a nyelvtörő versike, mondás! A testi, lelki hibák jól kezelhetők, rossz érzelmi hatásaik feloldhatók. Csakhogy mindannyiunk legfőbb fogyatékossága a halál. Riadalmunkat elűzheti a játékos szembeszegülés, dac, gúny, bölcs megnyugvás, szelíd lelki erő. De legjobb, ha gyermekünkké fogadva a halált a szeretet misztériumának megszentelt epizódját látjuk benne. Tudván, a halál is teremtés.

Az űrbe lyukakat ütő gyűszűnyi végtelent, létben a lét hiányát, a fenyegetettséget, kiszolgáltatottságot is emlegeted Antifóna elnevezésű versedben. A teremtés hulladékairól szólsz, a végső pusztulásról. Miféle reménység szavaival?

A gyermek Jézusnak már születésekor mellében lüktetett a passió is: kereszthalál és föltámadás volt a csillag abban a szegényes éjszakában. Misztérium ez és nem mítosz, nem hangulatos folklór: François Varillon ezt jól sejteti meg velünk. „Körmét vagdosom egy jövendő halottnak” – írtam kamaszként versemben. A lehetetlennel egyezkedünk, szeretnénk testi létünket is öröknek tudni s benépesíteni a mennyországot e föld szépségeivel, emlékeinkkel, érzelmeinkkel, álmainkkal, az erdők és tengerek fényeivel. De mindez, levágott körömként hulladék? Csak a szeretet erősebb a halálnál: az időből hanyatt kizuhant test nem bravúros újjáélesztésben részesül majd, hanem átalakulása szent tüzében válik léte szellemi-testi létezővé, ez „a feltámadás drága titka…” És a teremtés? Szent Ferenc madarai, szamara, Pilinszky ártatlan farkasa, a kedves delfinek, kutyánk vidámsága, szenvedélyeink energiái, mélység és magasság mind hulladék lesz, megsemmisül? Azt hiszem, megmarad az, amit szívünkben hordunk, az is, hogy állatok szemében tükröződünk, hogy félelmük és vadságuk lendülete átjárja a mi, hozzájuk nagyon hasonló szívünket is, hogy láthattuk Isten teremtményeit, e világ roppant vonzó, dinamikus változatait. Nem kozmikus szemétégetés lesz a világvége, hanem tüze a megmaradó létnek, minden reményünk beteljesülésének. Azt hiszem, minden együtt lesz mindenben, mert Isten nem teremt fölöslegeset. Minden megmarad fölfoghatatlan égi másként, csupán a halál hull ki az öröklétből.

Lexikon-sorok: Czigány György 1931-ben született Budapesten. Hónapokkal később Győrbe, Révfaluba került. Itt élt tizenkét éves koráig. A győri Czuczor Gergely Bencés Gimnázium diákja volt, a helyi „zenedében” kezdte zongora tanulmányait. Tizenöt éves korában a Zászlónk folyóirat közölte verseit: 1946 őszén a lap Szent Gellért irodalmi pályázatán novellájával első díjat nyert. A jubileumi, szabadtéri szentmise után, Mindszenty József hercegprímástól vette át a díjat. Konzervatóriumi évek után 1956- ban volt zongoraművész-tanári diplomahangversenye a Zeneakadémián. Műkedvelő orgonistaként egyházzenei szolgálatot is vállalt: évtizedeken át muzsikált a krisztinavárosi templomban. 1956-tól húsz éven át a Magyar Rádió, majd újabb húsz éven át a Magyar Televízió szerkesztő-műsorvezetője, főszerkesztője volt. Legnépszerűbb műsora lett a negyvenkét évet megért, naponta jelentkező élő adás: Ki nyer ma? – játék és muzsika tíz percben. Portréműsort készített a kor nagyjaival: Kodály, Ottlik, Weöres, Pilinszky, Mándy, Nemes Nagy Ágnes, Ferencsik János, Solti György nevét említjük. Kommentátora volt a két magyarországi pápalátogatásnak, zenei, irodalmi események százait közvetítette. Fenti munkájával szoros egységet alkot költői, írói tevékenysége. Harminc vers és próza-kötetet publikált. (Köztük: Kalitkám is madár, Fények a vízen, Révfalu álom, Égi kémia)

Főbb kitűntetései: Erkel-díj, József Attila-díj, Pulitzer életműdíj, Prima Primissima Díj, Magyar Örökség Díj, Stephanus irodalmi díj. A balatonfüredi Quasimodo költőverseny fődíját, két korábbi különdíj után, 2004-ben nyerte el. Érdemes művész.

Czigány György versei:

Fohász

Hol hullámai

Duino