Rosta Gergely: Fiatalok a képernyő előtt

Nem újkeletű a felismerés, hogy a fiatalok szabadidejük nagy részét a médiafogyasztásnak szentelik. Mégis érdemes az adatok tükrében megvizsgálni, mit is jelent pontosan ez az állítás a mai magyar fiatalságra nézve. Milyen szerepet játszanak a szabadidő eltöltésében a média azon típusai, amelyek a passzív befogadást célozzák, amelyek magányos időtöltést jelentenek? Mennyiségüket tekintve hogyan viszonyulnak ezen fogyasztási formák a valamilyen módon társaságban töltött szabadidőhöz? És mennyiben tekinthetünk az internetre mint a társas kapcsolatok ápolásának egy új terepére?

aA fiatalok médiahasználati szokásait számos kutatás vizsgálta. A leggyakoribb módszer a kérdőíves felmérés, amelyben a megkérdezett fiatalok maguk becsülik meg az egyes eszközök, csatornák személyes fontosságát, illetve az azokkal töltött időt. Az ilyen módon végzett felmérések közül az Ifjúság 2000–Magyar Ifjúság 2012 kutatássorozat az egyik legfontosabb, hiszen átfogó reprezentatív mintája segítségével meglehetősen pontos képet ad a teljes 15–29 éves magyarországi fiatalság körében tapasztalható trendekről. Az itt közölt adatok egy jó része ebből a kutatásból származik, melyeket a 2012-es felmérés tanulmánykötetében – Székely Levente (szerk.): Magyar Ifjúság 2012 – tanulmánykötet. Budapest, 2013, Kutatópont – megjelent két tanulmányra¹ támaszkodva foglalok össze. Fontos előre bocsátani, hogy a vizsgált terület igen gyorsan változik, elég csak az okostelefonok, és az általuk kínált újfajta médiahasználati lehetőségek ugrásszerű terjedésére gondolni. Ennek fényében páréves kutatási eredmények is elavultnak tűnhetnek, illetve az adatok mellett legalább olyan fontosak a bennük felvázolt trendek, amelyek a jelenre és a közeljövőre vonatkozóan is támpontot nyújthatnak.

A „Mit csinál a leggyakrabban a szabadidejében?” kérdésre a 15–29 éves fiatalok kétharmada mind a hétvégére, mind pedig a hétköznapokra vonatkozóan azt válaszolja, hogy számítógépezik, internetezik. A második helyen a televíziózás áll kb. 50 százalékos hétvégi és 40 százalékos hétközbeni gyakorisággal (egy válaszadó több tevékenységet is megnevezhetett), míg a leggyakoribb társas tevékenység, a barátokkal találkozás, beszélgetés csupán harmadik a sorban (a hétvége esetében a televíziózáshoz hasonlóan minden második kérdezett említette, míg a hétköznapok esetében csak minden harmadik). Az érdekesség kedvéért: az említési gyakoriság szerinti rangsorban következő hét tevékenység közül három szintén leginkább magányosan végzett (zenehallgatás, a teljesen passzív időtöltést tükröző „semmi különös, csak úgy elvan”, olvasás), és csupán hetedik a rangsorban a sportolás, majd ezután következik a gyereknevelés, valamint a kirándulás, túrázás. Az utóbbi évek fontos változása, hogy míg a legutóbbi, 2008-as felmérésben a tévénézés szerepelt az első helyen, addig mára a számítógép/internet átvette a helyét. Ez mind a tévénézők arányában bekövetkezett csökkenésre, mind pedig a számítógépezők, internetezők arányának növekedésére vezethető vissza.

A számítógép tehát valóban a leggyakoribb szabadidős partnerré vált a fiatalok szabadidejében. De vajon mennyi időt töltenek el vele, és mire használják? Az Ifjúságkutatások adatai szerint az időfelhasználás tekintetében (még) nem hagyta le az internet a televíziót, 2012-ben egy átlagos fiatal kb. ugyanannyi időt töltött naponta mindkét médiummal. Ez azt jelenti, hogy hétköznap átlagosan 2-2 óra jut a televízióra, illetve az internetre, míg egy hétvégi napon átlagosan több mint másfélszer ennyit töltenek képernyő előtt a fiatalok. Az Ifjúságkutatás önbevalláson alapuló tévé-nézési adatainál valamivel hosszabb átlagos tévé előtt töltött időt mutatott ki a televíziós nézettséget műszeresen mérő Nielsen Hungary. A 4–17 éves korosztályra vonatkozóan – hétköznap és hétvége közt nem különbséget téve – 2012-ben átlagosan napi közel 3 és ¼ órát mértek.²

Ugyanakkor két dologra érdemes felfigyelni. Egyfelől: azon háztartásokban, ahol nincs számítógép (az Ifjúság 2012 szerint már csak a fiatalok háztartásainak a 20 százaléka), ott a napi átlagos tévénézési idő jóval hosszabb, közel 5 óra. A számítógép tehát, az adatok alapján úgy tűnik, leginkább a televíziózás rovására hódít tért a fiatalok körében. Ezt a feltételezést támasztja alá a KSH Időmérleg-vizsgálata is, ahol az egyes tevékenységekre fordított átlagos időt mérik. Ez alapján az mondható, hogy 2000 és 2010 között a 20–29 éves korosztályon belül nem változott, a 15–19 éves korcsoportban pedig egyenesen enyhén csökkent a képernyőhasználatra – azaz tévézésre, videózásra és internetezésre együttesen – fordított átlagos idő. Ugyanakkor értelemszerűen megnőtt ezen belül az internethasználat aránya.³ A másik fontos adat: a teljes magyar lakosságra nézve az átlagos napi tévé-nézéssel töltött idő jóval több, mint a fiatalok esetében: 4 és ¾ óra. Amikor tehát a fiatalok képernyőmagányáról beszélünk, akkor valójában egy jóval tágabb társadalmi jelenség egy szeletéről, a televíziónak (és növekvő arányban a számítógépnek, internetnek) a családok szabadidőeltöltésében betöltött kiemelkedő szerepéről van szó. A fiatalok nem töltenek átlagosan jóval több időt a képernyő előtt, mint szüleik, csak a struktúra az ő esetükben gyorsabban rendeződik át, gyorsabban szorítják ki a számítástechnikai eszközök a televíziót, mint a szülői, nagyszülői korosztály esetében.

Az Ifjúság 2012 kutatás szerint a szabadidő eltöltésének legfontosabb helye mind a hétköznapokon, mind a hétvégéken az otthon. A felnőtt és ifjúsági korosztályok időráfordításából az a kép rajzolódik ki, hogy szabadidő eltöltése szempontjából az otthon elsődlegesen a képernyőnézés mintaátadásának a terepe. Ezen belül az internetezés terjedése szempontjából is fontos szerepe van az otthon tapasztaltaknak. A gyerekek internethasználati szokásainak feltérképezését szolgáló „EU Kids Online” nemzetközi kutatás 2010-es magyar eredményei⁴ szerint azokban a családokban, ahol legalább az egyik szülő rendszeres internethasználó, ott a 9–16 éves gyerekek kétharmada is napi gyakorisággal használja azt. Ezzel szemben, ahol egyik szülő sem használja az internetet, ott 40 százalék alatti a naponta internetező gyerekek aránya. Az is figyelemre méltó adat, hogy 2010-ben a 9–10 éves gyerekek átlagosan 7 éves korukban kezdtek önállóan internetezni, míg az ugyanebben a felmérésben megkérdezett 15–16 éves gyerekek még kb. 10 éves korukban váltak önálló internethasználóvá. A változás gyors, a kutatók előrejelzése szerint a közeljövőben tovább fog csökkenni a belépési életkor, és 5–6 éves kornál fog stabilizálódni.

De valójában milyen tevékenységekre használják az internetet a fiatalok? Erre is az „EU Kids Online” kutatás eredményei adják a legpontosabb választ. Eszerint a leggyakoribb tevékenység a videók nézése, a kérdezettek háromnegyede szokott ilyet tenni. Ez az adat azt mutatja, hogy a tévét kiváltó internet egyik legfontosabb funkciója hasonló: filmnézés. A második leggyakoribb említés az iskolai feladatok megoldásához kapcsolódik, ebben az esetben tehát munkaeszközként használják az internetet. A következő négy tevékenység mindegyikét is a fiatalok több mint fele említette, és mindegyik valamilyen módon az internetes kapcsolattartásról szól: közösségi oldalak látogatása, azonnali üzenetküldés (pl. facebookon keresztül), online játék (ebben az esetben kérdés, hogy másokkal, vagy csak a játékprogrammal történik-e a játék), és e-mailezés. Az 50 százalékánál ritkábban említett tevékenységek többsége jellemzően inkább magányos időtöltést jelent, de itt is találni társas tevékenységeket is.

Érdemes kiemelni a közösségi oldalak látogatását, ahol a változás sebessége még rohamosabb, mint általában véve az internetezés esetében. Az „EU Kids Online” kutatás 2010-es adatai szerint a 9–16 évesek kétharmada volt regisztrált felhasználója valamilyen közösségi oldalnak, tipikusan az iWiW-nek. Két évvel később, és egy valamivel idősebb mintán (Magyar Ifjúság 2012, 15–29 évesek) 79 százalék használt több-kevesebb rendszerességgel valamilyen közösségi oldalt, és a használók 94 százaléka legalább hetente egyszer bejelentkezett a Facebookra. Az iWiW esetében ugyanez az arány mindössze 26 százalék volt.  A kutatási adatok fényében úgy tűnik, a számítógép- és internethasználat csupán az egyik, bár fontos szelete azoknak a médiahasználati szokásoknak, amelyek hatással lehetnek a társas kapcsolatokra, erősíthetik a szabadidő eltöltésének magányos mintáit. E tekintetben a televízió az internet előfutárának tekinthető, és bár feltehetőleg a jövőben egyre inkább háttérbe fog szorulni, jelenleg azonban még jelentős mennyiségű időt fordítanak a fiatalok televíziózásra. Fontos különbség a két infokommunikációs eszköz között, hogy az internet esetében van tere az interaktivitásnak, és ilyen módon nem csupán a passzív befogadás eszköze, hanem az aktív társas kapcsolattartás színtere is lehet. Ugyanakkor az is igaz, hogy a kapcsolattartásnak ez a módja jóval személytelenebb és általában felületesebb, mint a személyes találkozás és közös időtöltés.

Az internetezés a hétköznapok része lett. A fiatalabb korcsoportokra különösen igaz ez az állítás. Hogy a médiahasználatnak ez az új terepe, és a hozzákapcsolódó eszközök mennyiben válnak az elmagányosodás hajtóerőivé, vagy mennyiben sikerül ésszerű egyensúlyt találni az „online” és a valós világ között, abban kiemelkedő szerepe van a családnak, az iskolának, és a kortárs csoportoknak. A családi minta jelentőségét alátámasztó adatok nem csak arra világítanak rá, hogy az internet iránt fogékonyabbak azok a fiatalok, akiknek a szülei is használják azt, hanem arra is, hogy a passzív befogadó időtöltés nem kizárólag a fiatalok sajátossága. A család szerepe leginkább abban van, hogy tudjon olyan értékes alternatív szabadidőeltöltési lehetőségeket nyújtani, amelyekben az „offline” világ társas kapcsolatai állnak a középpontban. Az iskola esetében ez a funkció kiegészül azzal is, hogy megtanítson a számítógép és az internet megfelelő használatára, hogy figyelemmel kísérje a kortárs csoportok legújabb internethasználati trendjeit, valamint hogy segítségére legyen a szülőknek abban, hogy lépést tudjanak tartani ezzel a gyorsan változó világgal, és tanácsokkal szolgáljon arra vonatkozóan, hol a helye a gyerek életében az internetnek, milyen értelmes korlátokat lehet és kell állítani a fiatalok elé.

HIVATKOZÁSOK:
• 1 Nagy Ádám: Szabadidős tervek és tevékenységek. In Székely (2013): p. 211–228. ; Kitta Gergely: Médiahasználat a magyar ifjúság körében. In Székely (2013): p. 250–281.
• 2 www. agbnielsen.com/Uploads/Hungary/stat_eves_2012_atv_prof2.pdf
• 3 Bittner Zoltán: A 15-29 éves korosztály tevékenységszerkezete az időmérleg-vizsgálatok tükrében. Pécs, 2013, www.zgeneracio.hu/ getDocument/351
• 4 EU Kids Online II. – A magyarországi kutatás eredményei. http://ithaka.hu/wp-content/uploads/2012/07/ITHAKA_ EU_KIDS_Magyar_Jelent%C3%A9s_NMHH_Final_1.2.pdf