Dormán Júlia: Megtalálni a forgószél közepét

Ki jobban, ki kevésbé vágyik arra, hogy megélje magát a mozgásban. Hrotkó Heléna kortárs táncos és holisztikus tánctanár belső vágytól indíttatva kezdte kutatni a mozgás mibenlétét. A test mélyreható megismerésének igényét, s a mozgás örömét szeretné átadni tanítványainak.

Mi indított el a mozgás útján? Mi motivált, hogy többet mozogj, mint az emberek általában, és a táncot hivatásodnak válaszd?

A kérdés elvezet gyermekkori önmagamhoz. Ahogy visszaemlékszem arra, milyen voltam gyermekként, egy nagyon mozgékony és folyamatosan ugrándozó kislányt látok magam előtt. Nagy szerencsémre szüleim négyéves koromban beirattak művészi tornára, mindig nagyon vártam, hogy mehessek. Viszont ezt 13 éves koromban abbahagytam, és utána sokáig csak a magam örömére mozogtam, futottam, több új mozgásformát kipróbáltam. Gimnázium alatt egy tanárom indított egy táncterápiás csoportot, amire jelentkeztem. Különleges élmény volt, nagyon feltöltött, emlékszem, milyen szabadnak és szeretetteljesnek éreztem magam ezeken az alkalmakon. Az egyetemen nyelv szakot kezdtem el, mellette végeztem egy esti tánciskolát. Viszont két év után megfogalmazódott bennem, hogy a mozgásnak szeretném szentelni az életem, ez a hivatásom. Felvételiztem a Budapest Kortárstánc Főiskolára, és tanulmányaimat ott folytattam tovább. Először sok nehézségem volt, nem láttam tisztán, mit fogok kezdeni a mozgással, illetve fizikailag is nehezen bírtam a napirendet, két év kellett, amíg átállt a testem erre a ritmusra (reggel 8-tól este 6-ig mozogtunk). De végig kapcsolatban voltam azzal a belső hanggal, ami azt súgta, hogy nekem ezzel kell foglalkoznom.

Jelenleg az Élőkép Társulat tagja vagy, de tanítasz iskolában, táncstúdiókban is. Milyen táncokat, mozgásformákat adsz át tanítványaidnak?

Egy OKJ-s képzésen tanítok kortárs táncot, illetve Autentikus Mozgást és Test-Tudat táncot tartok táncstúdiókban. Az utóbbi nevet én adtam az órámnak, melyen a táncot testünk anatómiájának tudatosításával kötjük össze. Különféle technikákkal dolgozunk a testtudat mélyítésén, mint például a kontakt tánc, improvizáció, body work, Body Mind Centering stb.

Mit jelent az Autentikus Mozgás?

Amerikából indul ki ez a módszer, Jung pszichológiájából táplálkozó táncosok alakították ki. Művészi és terápiás munkában is alkalmazzák. Párokban helyezkedünk el a térben, van egy meghatározott mozgásidő, melyben a pár egyik tagja bemegy a térbe, és meghatározott időkeretben szabadon mozog, csukott szemmel. A csukott szem által könnyebben kapcsolódunk belső impulzusainkhoz, szabad utat adva a mozgásnak túl a reflexeinken, a mozgásmintáinkon. A pár másik tagja megfigyelő szerepben van, miközben társa mozog, saját magát figyeli, hogy hogyan hat őrá, ahogyan a társa mozog. Majd mozgás után megoszthatja (E/1, jelen időben), hogy mit tapasztal a gondolatok, érzések, vagy képek szintjén.

Bárhogyan lehet mozogni, mint egy táncos, egy színész, vagy egy tornász, akár egy álmos ember?

Igen, ez benne az izgalmas számomra. Sőt, lehet, hogy a mozgó egy helyben, „mozdulatlanul” tölti a rendelkezésére álló időt. Amikor először megtapasztaltam ezt, rendkívüli szabadságot éreztem. Teljesen egyéni, ki hogyan tudja átadni magát. Az az autentikus, ahogyan ő akkor megnyilvánul. Nem lehet ezt jól vagy rosszul csinálni, nincsen jó vagy rossz mozdulat. Mindenki tud táncolni – mindenki táncos, akinek teste van.

Hogyan kaptál hívást a test mélyebb megismerésével járó mozgásformákra?

A főiskolán a 3. évben érkezett egy vendégtanár, Karczag Éva, aki a 80-as években tagja volt az egyik legszámottevőbb, a mai napig is igen jelentős kortárs tánctársulatnak, Trisha Brown társulatának. Meghívta őt az igazgató, hogy az egyik Trisha Brown darabot újítsa fel. Ez alapvetően egy improvizációból felépülő darab, mozgáselemeket tanultunk, amiket szabadon tudtunk használni. Ez a folyamat számomra sokat jelentett, Éván keresztül ismerkedtem meg a testtudati munkával. Teljesen új megközelítésben láttam, mi a tánc, mi a mozgás. Az órák végén az volt bennem: ez az, amit szeretnék csinálni, ami miatt ezen az úton elindultam!

Hogyan jutottál el mélyebbre és mélyebbre a testtudatosságban?

Rádöbbentem, hogy mennyire tápláló ez számomra, mennyire lelkesít. Azt hiszem, hogy mindenkinek van az életében egy adomány, amivel születik, ami a sajátja. Engem nagyon érdekel a testemnek a „belakása”, annak a csodája, hogy testben élünk. Olyannyira, hogy szeretném megosztani másokkal is ennek az örömét és csodáját: mi az, amiből vagyok. Ez egy nagyon kézzelfogható, konkrét dolog, ugyanakkor nagyon sokféle, sokszínű lehet az, ahogyan megéljük a testünket, illetve annyira elillanó tud lenni egy-egy érzet. Van ebben valami furcsa paradoxon: mennyire konkrét és egyben mennyire megfoghatatlan ez a világ.

Sokan a testi örömöket az ösztönökhöz kapcsolják, viszont ahogy hallgatlak, úgy érzem, egy másfajta testi öröm jelenik meg, ami a lélekhez is kapcsolódik.

Azt gondolom, hogy az ösztön egy aspektusa a testnek. Ugyanakkor én a testnek a szentségéről beszélek. Hogy tényleg egy csoda, amibe beleszületünk. A testünkkel való foglalkozás tulajdonképpen egy életkutatás. Nagyon sok analógiát ismerek fel, az érzéseimet tudom kötni egy-egy testi élményhez is. Ha van egy érzésem, arra irányul a figyelmem, vajon hol érzem ezt a testemben, kapcsolódik-e hozzá kép. Úgy érzem, nem tudom élesen szétválasztani a testem, a lelkem és a szellemem.

A boldogságot és a szomorúságot mennyire éled meg különbözőképp a testedben? Milyen az az érzet, amikor az örömöt éled át, illetve örömöt szerezhet, amikor hitelesen meg tudsz élni valamely negatív érzést?

Ha van egy nehéznek titulált érzésem, figyelek arra, hogy engedjem, hogy átjárjon, és megéljem. Hol van jelen a testemben, mit érzek pontosan. Nagy intenzitással élem meg az érzések pozitív és negatív pólusát mind lelki, mind fizikai szinten, és érzem, hogy ezek milyen távol vannak egymástól. Ugyanakkor milyen közel: emlékeztetem magam, hogy ha most ez az érzésem van, akkor ez vagyok most, de nemcsak ez. A tudatállapotok váltakozása történik, de van valami mélyebb alap vagy középpont. Egy nagyon kedves holland pszichológusnő ismerősöm, Luis Blouman, akivel dolgoztam is együtt, úgy írta le erre az állandóra való rádöbbenést, mint „megtalálni a forgószél közepét”.

És hogyan éled meg a fizikai fájdalmat?

Nemrégiben beteg voltam. Egy ilyen helyzetben felfedezem azt, hogy mennyire túl akarok lenni rajta, mennyire meg akarok gyógyulni. Ugyanakkor évek óta épül a testem iránti tisztelet és az a bölcsesség, ami benne lakik. Ha van egy fizikai tünetem, az a testem nyelve. A testem beszél hozzám, valamit el szeretne mondani nekem. Én figyelek rá, meghallgatom, és rendkívüli, hogy mennyi mindenre tanít.

Volt már olyan időszak az életedben, amikor nem volt lehetőséged mozogni?

Erről az jut eszembe, hogy az élet maga a mozgás. Ha megszűnik a mozgás, nem beszélhetünk többé életről. Tavaly húsvétkor arra ébredtem, hogy nem tudom megmozdítani a fejemet, nem tudok felülni. Egyik mozgástanáromat, Kálmán Ferencet kerestem fel, hogy segítsen ebben a helyzetben. Feri azokra a mozgásokra hívta fel a figyelmemet, amik jelen voltak ezen a területen, például a szemem, az orrcimpáim mozgatása, a nyelés. A mozgás pedig még több mozgást generál. Lenyűgöző volt saját magam számára is, hogy fél óra után felültem az ágyban, és képes voltam mozogni, egy hét alatt teljesen rendbe jöttem. Megéltem, hogy ami felé törekszem, már jelen van, nincs mozgásnélküliség.

Említetted, hogy át kellett állnia a testednek a mozgás napi ritmusára. Lehet életminőségbeli különbség a mozgásszegény illetve a mozgásban gazdag életmód között?

Mivel folyamatosan testben élünk, a mozgás minden tevékenységünkben jelen van. Amikor a számítógép előtt vagyok, akkor is a testemmel vagyok, amikor alszom, akkor is. Az életem minden pillanatát a testemben töltöm el. Számomra ezért is nagyon fontos, hogy foglalkozzak vele, s ez egyenlő az életminőségemmel. A stúdión kívül is figyelek a testem jelzéseire, figyelek arra, hogyan sétálok, számítógépezés, evés közben is igyekszem fókuszálni. A test alapvetően szeret mozogni, ez a természete. Ha valaki sokáig nem mozog, elvesztheti ennek az ízét, így a kapcsolatot is saját erejével. Lehet, hogy nehéz az újrakezdés és időbe telik, viszont a test nagyon hamar meghálálja.