Nikl János: A csaholás ereje

Nyolc vagy tízmillió állatfaj él a Földön. Ez a szám csak távoli becslés, de csúszó-mászó, százlábú, úszó, vagy repülő jószág bőven akad közöttük. S az ember mindnek adott saját nevet. Mind egy szálig külön fejléces lapot kapott a katalógusokban. Ám ától cettig csak egy van köztük, mely kiérdemelte a „családhoz tartozó” jelzőt: Canis lupus familiaris. A kutya az egyetlen.  

hHétköznap késő este az utolsó metrók egyikével utazunk: néhány öltönyös férfi, pár középkorú nő és mi, fiatalok. A szerelvény félig üres. Ugyanazért szeretem ezt a világot, amiért tartok tőle. Ez egy másik Budapest. Néha elképzelem, honnan jöttek és hová tartanak az emberek. Vagy miről álmodik az a fiú a sarokban, a kocsi végén, ami az én kedvenc helyem. Valahol a Klinikáknál új szereplő érkezik: kutya és gazdája. Nincs drámai belépő, nincs ugatás, csaholás, nyüszítés, így az utazók egykedvűen nézik a jövevényeket. A mi padunk másik szélén vernek tanyát, messze. Ezek a csúszós, műbőr metróülések tökéletesen alkalmasak az ülő helyzetben végrehajtott feltűnés nélküli araszolásra. Rengetegszer csinálja az ember: egy picit arrébb csusszan, de csak egy picit, hogy a másik leülhessen mellé. Igen ám, az viszont már sokkal látványosabb, ha ugyanezt a műveletet párban, egyszerre, ráadásul egy egész pad hosszában végzi az utas. Mire karnyújtásnyira érünk a kutyához, a célpontot kivéve mindenki rajtunk röhög. „Elfáradt – mondja a gazdája – ma sokat dolgoztunk.” Én pedig kutyasimogatás közben elképzelem ezt a törékeny lányt és a jámbor ebet „szekuritisként” egy kihalt gyártelepen, vagy Sri Lankán túlélők után kutatva egy földrengést követően. Majd képtelenségre hivatkozva magamban mind elvetem. Ez másik munka lesz, minden bizonnyal épp olyan fárasztó. „Ő terápiás kutya – érkezik a válasz.”

Ezért ülök most, két hónappal később egy budai iskola aulájában, várok egy másik terápiás kutyára, és a foglalkozásra.

Smoky, az első

Munkakutyákról, vagy segítőkutyákról bizonyára mindenki hallott már. Kutató-mentő szolgálatok használják őket keresésre, mások a vámhivatal, vagy a rendőrség munkáját segítik. Vakvezető kutyával pedig gyakran találkozni a mindennapi életben is.

Ennél azonban sokkal szélesebb körben alkalmazhatók. A mozgássérült-segítő kutyák például nemcsak fizikai segítséget nyújtanak gazdáiknak, hanem érzelmi támogatást is biztosítanak. Vannak hangjelző, vagy rohamjelző kutyák is. Ez utóbbiak a váratlanul bekövetkező epilepsziás rohamok előre jelzésével könnyítik meg a betegek életét. A szakirodalom a segítő kutyák közé sorolja a terápiás kutyákat is. Az első terápiás kutya egy yorkshire terrier volt. Smoky nem volt nehezebb két kilónál, és alig érte el a tizennyolc centit. Mégis háborús hős lett az amerikai légierőnél. 1944-ben az új-guineai dzsungelben találtak rá egy csata után egy rókalyukban. Hamarosan William A. Wynne tizedeshez került, aki sok mókás trükkre megtanította, sőt egyszer még egy távíróvezeték lefektetésében is segített az apró jószág. Smoky története azonban ott kezdődött, amikor Wynne kórházba került. A tizedest katona cimborái meglátogatták, és magukkal vitték az apró terriert is. A kutya nemcsak gazdáját vidította fel, hanem a többi sebesült is megkedvelte, könnyebben elviselhetővé tette szenvedésüket.

A Csalogány kutyája

Az aulában ülve nem tart sokáig, míg az egyik fiatal mellettem elhaladva rám mosolyog. Ahogy tovább lépked, nem változik meg az ábrázata, de már nem is engem figyel. Mintha hosszú sorba rendezett, megsokszorozódott saját képzeletbeli hasonmásaimat üdvözölné egyenként. Nem is rám mosolyog, nem is ugyanabban az aulában vagyunk, nem ugyanabban a világban. A Csalogány iskolában értelmileg akadályozott gyermekek és fiatalok oktatása-nevelése, gyógypedagógiai fejlesztése folyik. Pechan Eszter és kutyás csapata 2005-ben csatlakozott a munkához. Onnantól kezdve szoros az intézmény együttműködése a Kutyával az Emberért Alapítvány munkatársaival és a Magyar Terápiás és Segítőkutyás Szövetség Egyesülettel.

A kutyával asszisztált terápia célja összetett, bárhol bevethető. Mindig azt fejlesztjük, ami a gyermekekben elmaradást mutat – mondja Pechan Eszter gyógypedagógus. Itt a fő tünet az értelmileg akadályozottság, de emellett másodlagos, harmadlagos tünet is előfordul, például a figyelemzavar. Ennek a csoportnak az egyik sajátossága, hogy mindegyikük gyermekotthonos, vagyis nem állnak kapcsolatban a szüleikkel, ezért az érzelmi kielégítetlenségüket a kutya szerepével igyekeznek pótolni.

A Csalogányban nevelt fiatalok ritkán tapasztalják meg a feltétel nélküli szeretetet. Ebben segít a terápiás kutya: speciális képzettségéből adódóan mindig szót fogad, és nyitott a gyerekek felé. Ez felszabadító erővel hat. Ennek az élménynek a hatására a kutya, mint motivációs munkatárs van jelen a foglalkozásokon. Akkora erőt jelent az így kialakult szeretet-kapcsolat, hogy nincs olyan feladat, amit ne csinálnának meg a foglalkozáson részt vevők a kutya jelenlétében.

Attól, hogy valaki értelmileg akadályozott, nem beteg. Ezt azért fontos leszögezni, mert nem gyógyító terápiáról van szó. Nem változik meg az állapotuk, csak önmagukhoz képest fejlődnek.

Nem ugat, nem morog!

Egy berni pásztorkutya fekszik a terem közepén. Nyolctíz értelmileg akadályozott gyermek üli körbe. Tőlük nem messze a terapeuta, és Berni gazdája: Gáts Bence. „Produkció következik!” – ezt csak a fiatalok visszafogott nyüzsgésén érzem. Berni a fajtájának megfelelő viselkedést tanúsítva türelmesen, nyugodtan terül el a padlón. Bence arcán pedig elégedettséget látok: a kutyus jól vizsgázik. Pedig nincs ám könnyű dolga! Eszter mondókába kezd, a gyermekek kánonban mondják utána a szöveget, s közben csipkedik, csiklandozzák, simogatják Bernit, ahányan vannak mind, egyszerre:

Mit csinál a két kezem?
Simogat kedvesen.
Ütöget mérgesen,
Csiklandoz viccesen,
Csipked hegyesen,
Táncol ügyesen.
Mit csinál a két kezem?
Te is tudod, mondd velem!

Az eredmény azonnali és felszabadító. Néhány perccel korábban szégyenlősen és feszengve érkeztek a gyerekek a terembe. Ennek oka nyilván én vagyok, a szakállas újságíró diktafonnal a kezében. Inkább tőlem tartanak, mint a mellettem ülő szakdolgozó egyetemista lányoktól. Most pedig vidáman kacarásznak a simogatás után. Sőt, az egyikük hozzám lép, nyújtja a kezét, bemutatkozik, s közli, hogy ő bizony színésznő lesz.

Ösztön felügyelet

Nem minden kutya alkalmas erre a feladatra. Ám ez nem fajtafüggő, hanem az állat természetén múlik. A terápiás kutyavizsgán is elsőként az eb temperamentumát vizsgálják. Itt alap engedelmességi feladatok,  pórázos és póráz nélküli tesztek, ételmegtagadásos vizsgálatok bizonyítják az alkalmasságot. A kutya ösztönjellegű reakcióit kell felügyelnie a gazdának, amitől egy kutya folyamatosan kiszámítható és stabil marad – mondja Gáts Bence. Ha hirtelen valaki beront ide és elordítja magát, és a kutya tíz gyerek között fekszik éppen, akkor ne ijedjen meg, ne kapjon oda, ne féljen. Ha a kutya izgága, agresszív, vagy a dominanciának a legkisebb jelét mutatja, akkor alkalmatlan erre a feladatra.

A terápiás kutyák vizsgaszabályzatában a mondókás játékhoz hasonló feladatot is olvashatunk, melynek lényege: a viselkedés vizsgálata csoportban. „Minimum 6 ember egyszerre odamegy a kutya-gazda pároshoz, körbeveszik a kutyát, megközelítik, és nagyjából egyszerre megsimogatják, főleg a kutya hasát, tarkóját, marját. Eközben két ember egymásra rákiabál.” Ennek a vizsgának az értékelése akkor jól megfelelt, amennyiben „a kutya barátságos vagy közömbös, idegenek között laza pórázon vezethető, és kellemetlen érintésre legfeljebb odafordul, nem menekül, nem agresszív.” Ez azért is nehéz feladat, mert a legtöbb kutyának vannak érzékenyebb testrészei. Az egyik a lábára, a másik a hasára reagálhat ingerlékenyen. Ha ebben az esetben a gazda nem tud az állatra hatni, vagy az nyílt agressziót mutat, akkor nem felel meg terápiás célokra.

A kutyás terápia csoportmunka. A kutya, annak gazdája, a terápiát vezető szakember és a résztvevők közös együttműködése. Az is alapkövetelmény, hogy a kutya szeresse ezt a munkát. Pechan Eszter elmondása szerint nem fogadják el azt, ha láthatóan nincs kedve a munkához, csak a gazdája kedvéért csinálja. Ez megfelel az általános terápiás szemléletnek is, hogy csak jókedvvel lehet részt venni a feladatban.

Megsimogatni, aztán elengedni a fájdalmat

A következő játék is a kutya megérintéséhez, s az így létrejött kapcsolathoz kötődik. Az egyik résztvevő szemét bekötik, míg egy másik játékos némán rámutat az egyik testrészére: a fülére, az orrára, a lábára, bárhova. Innentől mulatságos a helyzet, annak is, aki nézi, és a bekötött szeműnek is: a feladvány a bal kéz! Az emberi testfelépítést átültetve a kutyára, vagyis kutyásítva ez a bal mellső lábnak felel meg. Bence felemeli Bernit, és úgy nyújtja a bekötött szemű játékos felé, hogy csak a feladványban szereplő, hangosan meg nem nevezett testrészét érinthesse meg. Érintéssel, tapogatással kell megoldani a rejtvényt. A válasz gurgulázó nevetéssel tör elő: „Ez Berni keze!”

Terápiás kutyákat nem csak értelmileg akadályozott fiataloknál alkalmaznak. Kórházakban, sőt, függők csoportos kezelésénél is használják őket. Az egyik legismertebb eset az elmúlt időszakból a bostoni robbantásos merénylet túlélőinek kezelése vigasztaló kutyákkal. A Boston Marathon céljának közelében 2013 áprilisában két robbanás történt. A merényletben hárman életüket vesztették, és több mint százan – köztük gyerekek is – súlyosan megsérültek. A terápiás golden retrieverek segítettek feldolgozni a borzalmas emlékeket. Volt olyan áldozat, aki csak az állatok előtt tudott sírni. Általánosan elmondható, hogy a kutyák jelenléte megnyugtatta az áldozatokat, és képesek voltak elengedni a fájdalmat.

A legkülönbözőbb állatok alkalmasak egyébként terápiás kezelésre. Akár már egy akvárium elhelyezése egy pszichiátriai kezelésen jelentős szerepet játszhat a fejlődésben. De leginkább a kutyát, a macskát és a lovat használják erre a célra. Hazánkban is egyre ismertebb és elterjedtebb az állatterápia, ezen belül is a kutyás terápiás foglalkozás. Így a felelős kutyagazdák is megtalálhatják azt a területet, ami a legoptimálisabb kutyájuk számára, legyen az munka, sport, vadászat, vagy terápia.

Kutyát – vény nélkül!

A Csalogányból hazafelé ismét metrózom. Ezúttal csúcsforgalom van. A kék szerelvény egy tömött, olajos szardíniásdobozra emlékeztet. Sűrűségében, állagában és szagában egyaránt. Az ajtók mellett hirdetések. A sok „mega akció” és „szuper olcsó” mellett egy természetes alapanyagokból készített kedélyjavító és nyugtató pirula hirdetése. Közben eszembe jut egy volt tanuló egyik mondata, amit az iskola honlapján olvastam: „Ha a tükörbe nézek, egy undorító szörnyetegnek látom magam, ha a kutya szemébe, akkor embernek.”