Előző cikk Következő cikk

Nemeshegyi Péter SJ: Boldogság a Bibliában

Szent Ágoston mondta gyakran: „Semmire sem vágyakozik az ember annyira, mint a boldogságra.” Isten teremtett bennünket úgy, hogy a boldogságra vágyakozzunk. Az igazi boldogsághoz vezető út azonban göröngyös. A Bibliában a boldogságról szóló tanítás csúcspontját Jézus szavai jelentik, melyek a Nyolc Boldogságban fogalmazódnak meg. Vajon miképpen vezet a bibliai boldogság-tanítás e felé a csúcspont felé? 

Isten akaratának ismerete és követése az igazi boldogság 

Ahogy Jézus szavaiban is látjuk, az igazi boldogságot Isten adja, és Istenben találjuk meg azt. „Boldog az a nép, amelynek az Úr az Istene.” (Zsolt 33,12;144,15) – mondják a zsoltárok. A boldogsághoz vezető út pedig Isten akaratának hűséges követése. Már Izrael népe, és mi keresztények is azért vagyunk boldogok, mert ismerjük és követjük Istennek ezt az akaratát. „Boldogok vagyunk, Izrael, mert ami Istennek tetszik, ismeretes előttünk” – mondja Báruk próféta. (4,4)

Istennek mindenki számára érvényes akaratát elsősorban a kettős főparancs és a tízparancsolat fejezi ki, melyeket Jézus Krisztus is megerősített. Amikor egy írástudó a főparancs iránt érdeklődött nála, Jézus az istenszeretet és a korlátlan felebaráti szeretet parancsát mondta neki. (Mk 12,29–31) Amikor pedig egy fiatalember azt kérdezte Jézustól, hogy mi jót tegyen, hogy elnyerje a boldog örök életet, Jézus így felelt: „Ha be akarsz menni az életbe, tartsd meg a parancsokat: Ne ölj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” (Mt 19,17–19) 

Jézus e parancsok megtartását egy másik mondásában kifejezetten a boldogsággal kapcsolta össze: „Azok a boldogok, akik Isten szavát hallgatják, és megtartják azt.” (Lk 11,28) Isten szavait ugyanis nemcsak hallgatni kell, hanem tettekkel meg is kell tartani azokat. Ezt különösen Jakab levele hangoztatja: „Aki gondosan beletekint a szabadság tökéletes törvényébe, és annak tevékeny megvalósítója, az boldog lesz tette által.” (Jak 1,25) 

Már az ószövetségi zsoltárok is a szeretet parancsának tevékeny megvalósítóját mondták boldognak: „Boldog, aki a szegénynek gondját viseli. Az Úr megtartja őt és élteti, boldoggá teszi a földön” (Zsolt 41,2–3) – mondja a zsoltár. „Boldog, aki a szegényen megkönyörül” – ismétli a Példabeszédek könyve. (14,21)

Az izraeliták az Istennel való helyes viszonyt „istenfélelemnek” nevezték. Ez nem valami kifürkészhetetlen hatalomtól való rettegést jelent, hanem a jó és bölcs Isten szent és éltető akaratának feltétlen követését, az „istenfélő” életet. Ezért mondja ismételten a Biblia: „Boldog az az ember, aki az Urat féli, és nagy tetszését leli parancsaiban.” (Zsolt 112,1) „Mind boldog az, aki az Urat féli, s az ő útjain jár.” (Zsolt 128,1) „Boldogok, akiknek az útja szeplőtelen, akik az Úr törvénye szerint járnak.” (Zsolt 119,1) „Boldog az az ember, aki nem követi a gonoszok tanácsát, hanem az Úr törvényében leli kedvét.” (Zsolt 1,1–2) 

A cikk teljes terjedelmében A Szív /májusi számában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.