Horváth Árpád SJ: Boldog a te szíved?

A Szív először csaknem száz évvel ezelőtt, a folyóirat történetének mindjárt második számában (1915. szeptember 11-én) kérdezett rá az olvasók boldogságára. A vezércikknek ezt a kis részletét olvasva érdemes rácsodálkozni arra is, hogy a szerkesztőség mennyire művelt olvasótábort célzott meg, akik a kor legismertebb gondolkodóit már közelebbről ismerik. A Szív második számának bevezetőjében felsejlik az a kérdés is, hogy ha a 20. század elején bőszen ünnepelt modern élet boldogság helyett a világháborút hozta el, a boldogságnak vajon milyen megbízható reményforrásai merülhetnek még fel az emberi szívben?

a„Azt mondják, hogy a modern kultúrvilág szíve igen vigasztalan: a népélet alaphangja Jeremiás siralmaira emlékeztet, nagy az elkeseredettség és pesszimizmus. Hány megoldatlan társadalmi kérdés gyötri a szíveket! Semmise bizonyít jobban amellett, hogy a modern kultúrember szíve beteg, boldogtalan, mint az öngyilkosság epidémiája. Az utolsó 50 év alatt 500 percenttel emelkedtek Európában az öngyilkossági esetek, (holott a szaporodás csak 60 percente), némely országban évente 12.000-nél több ember végzi ki magát. Nagy városokban vannak irodák, melyek azzal foglalkoznak, hogy az öngyilkosságokat megakadályozzák. De hallgassuk meg a világ nagy prófétáinak szavát részletesen is.

Az imádott Chamberlain azt mondja, hogy a vad vagy félvad népek életében több szépség, boldogság, harmónia van, mint a kultúrált Európa nagy tömegében. Az ünnepelt Eucken a boldog, modern szívek képét két jellemző szóval festi le: cifra nyomorúság. Vagy talmi kultúra, külső látszat, kirakatosság; ürességtől kongó hordók a szívek, hangjok Jeremiás siralmaiban zokog. A híres Paulsen meg úgy véli: tán a pokol összes ördögei kiszabadultak, hogy a modern érzékiség, jellemtelenség, örömtelenség, boldogtalanság béklyóiba verjék a szíveket. Foerstert ismered. Ő is üreseknek, örömteleneknek, boldogtalanoknak találja a modern szíveket. A középkor bensőségével boldogabb szíveket nevelt. Sokakat, a modern tudományos világban nagyrabecsült személyeket szólaltathatnék meg. De kicsiny a lap, rövidre kell fognom az írást. (…)

Te velem együtt örvendj, hogy Jézus Szívét oly korán megismerhetted. Az Ő nevelő iskolájába jársz; szívedet az Ő szíve szerint alakítod. Ha Jézus Szívén pihensz, ha nap-nap után a Szentlélek vezetése mellett szíved az Ő Szíve szerint érez, tervez, vágyódik, cselekszik, szeret: úgy a kis mennyországot hordozod a kebledben…

Bizony megtette a lehetőt a tudomány, a művészet, a technika, hogy a boldogsággal telítse e siralomvölgy lakóinak meggyötört szívét, de nem sikerült; csődbe jutottak mind egy szálig, mert Isten nélkül, Jézus Szíve nélkül, sőt ellenére vállalkoztak. Rájok cáfolt az élettapasztalat és az idézett nagy próféták szava. Ott ül a szegény modern ember szerencsétlen szívében a tékozló fiúval… Pedig örömhelyek kacagós zenéje hallatszik, közelről, távolról…

Kérdem újra: Boldog vagy? Hogyan érted, hogyan boldog a te szíved? Lám, e kis eszmefuttatás is igazolja, mily korszerű e lapocska. Nemcsak Jézus Szíve, nemcsak mi, hanem még az Egyháztól távol álló tudós emberek is ajánlják neked. Terjeszted, légy vele sok beteg, boldogtalan szívű felebarátod gyógyító apostola. (…)”