Előző cikk Következő cikk

Szentes Anna: Kórház a sziklák mélyén

A II. világháború utolsó éveiben, valamint az 1956-os szabadságharc és forradalom alatt működött a budapesti Sziklakórház. A létesítményben mindenkit, civileket és katonát egyaránt elláttak az áldozatos munkát végző orvosok, ápolónők és önkéntesek. Egy háborús színtér, ahol a segítségnyújtás a lényeg.

mMost békeidő van, a Sziklakórház ma már múzeumként működik, amit felkeresve a múltba utazhatunk. Milyen volt az élet a II. világháború, és Budapest ostroma alatt? Hogyan lett a segítségnyújtás helyszínéből atombunker a hidegháború éveiben? A Sziklakórház folyosóin, termein végigsétálva mi magunk is megtapasztalhatjuk ezt.

A légoltalmi kórházban zajló mindennapok mellett a múzeum tágabb történelmi áttekintést kíván adni. Viaszbábuk segítségével megjelenik a német harcálláspont, ami arra utal, hogy nemcsak a kórház kapott helyet a Budai Vár alatti barlangrendszerben. A tárlat ezen része jó alkalmat ad arra, hogy a tárlatvezetők a háborús körülményekről meséljenek a látogatóknak. Az emberek a harcok közepette félelemben éltek – emlékeztetnek a zord viaszkatonák. Egy másik kép a kormányzó fiának, ifj. Horthy Miklósnak az elrablását eleveníti fel. Ez azt szeretné érzékeltetni – főleg a külföldi turistákkal –, hogy a harcokon túl egyéb eseményektől is függött Magyarország sorsa.

A Sziklakórház ugyanakkor többre vállalkozik, mint egy háborús szükségkórház működésének ismertetésére. Küldetése az emberség üzenetének átadása, a tanulság megismertetése, hogy soha többé ne kövessük el a hibát, ne fogjunk fegyvert egymásra. A fő hangsúly az orvosok és nővérek áldozatos munkájának bemutatásán van – hangsúlyozza Szikszai Anikó turisztikai és programkoordinátor. A Sziklakórház fontos üzenete, hogy a harci események alatt válogatás nélkül mindenkit elláttak, az arisztokrata hölgyeknek sem derogált a kiskatonák ágytálát kicserélni.

ÓVÓHELYBŐL ATOMBUNKER

A Sziklakórház a Budai Vár alatt található barlangrendszer egy kiépített része. A barlangrendszert régóta ismerték és használták a környék lakói, részletes feltárása azonban csupán az 1930-as években történt. Először csak egy elsősegélynyújtó helyet alakítottak ki, amit tovább bővítve 1944- ben nyílt meg a légoltalmi szükségkórház. A Szent János Kórházhoz tartozó intézményt a barlangrendszer természetes termeiben alakították ki, ahova betonfallal megerősített boltíveket építettek. A létesítmény 2400 m², 1 km hosszú. Több átjárón keresztül magát a barlangrendszert is el lehet érni, a szükség idején oda is fektettek sebesülteket. Hiszen a kórház 200 fő befogadására volt alkalmas, de a háború alatt 6-700 főt látott el.

A negyvenes években a Sziklakórház az egyik legmodernebb kórháznak számított, volt olyan időszak az ostrom idején, amikor már csak itt tudtak röntgenfelvételt készíteni. A létesítménynek saját áramfejlesztői voltak, ezek tették lehetővé a folyamatos működést, még akkor is, amikor a lebombázott várnegyed áram és élelem nélkül maradt.

A kórházat először csak légitámadásokkor használták, az ostrom idején azonban már folyamatosan üzemelt. A körülmények áldatlanok voltak, mindenütt sebesültek feküdtek, a kórtermekben meleg volt, és a dohányfüst is rontotta a helyzetet. Mindezt felülírta, hogy ez egy biztonságos hely volt, köszönhető Friedrich Bornnak, a Nemzetközi Vöröskereszt magyarországi képviselőjének. Ő vette a Vöröskereszt oltalma alá a létesítményt, aminek az írásos nyoma ma is látszik a Sziklakórház bevezető folyosóján.

A II. világháború után egy ideig vírusoltóanyag-termelő intézetként üzemelt a kórház, majd bezárták. 1956-ban nyitotta meg újra a kapuit, már a forradalom kitörésének másnapján fogadta a sebesülteket. A személyzet a János Kórházból és a Várban lévő orvosokból szerveződött, és mint a II. világháború idején, ekkor is mindenkit elláttak, civilt, magyar és orosz katonát egyaránt.

A létesítmény mai, végleges formáját 1958 és 1962 között érte el, amikor a hidegháború idején atombunkerré alakították át. A tervek szerint a Szent János Kórház kijelölt orvosai, ápolói jöttek volna fel a létesítménybe túlélni egy vegyi- vagy atomtámadást. A 72 óra teljes elzárás után nyitották volna meg a kórházat a sebesültek számára. A bunker titkos volt, a gépek működtetéséhez szükséges gázolaj utánpótlását a Tóth Árpád sétányról, öntözőnek álcázott tartálykocsiból oldották meg. A vizet egy Duna melletti kútból kaphatta volna a bunker, ahol komoly vízszűrő berendezés is működött. A levegő cseréjét ma is azzal a géppel oldja meg a Múzeum, amit a 60-as években építettek ki. A létesítményt egészen a 2000-es évekig egy gondnok házaspár tartotta karban. A múzeum 2008-ban nyitotta meg kapuit a látogatók előtt.

HITELES TÖRTÉNELEM

A Sziklakórházban látható tárgyak teljesen autentikusak, az 1940–50-es, és zömében a 60-as évekből származnak, különleges és egyedülálló atmoszférát adva a helynek. A Sziklakórház és az ott dolgozó orvosok, ápolónők történetét történész dolgozta fel. A múzeum felépítésében és a tárlatvezetői anyag kialakításában nagy szerep jutott a visszaemlékezéseknek. Szikszai Anikó elmondása szerint a még élő szemtanúk rengeteget segítettek és meséltek. Így lett minden olyan a múzeumban, ahogy az a valóságban is volt.

A múzeum internetes honlapján, a Történeti Médiatárban több korabeli beszámoló is olvasható. Kovács István vezető főorvos mellett önkéntes orvosként dolgozott Steinert Gyula, aki családját is a Sziklakórházban tudhatta biztonságban a főváros 1944–45-ös ostroma idején. Ő írja: „A higiénia mélypontra süllyedt, a mellékhelyiségek levezető csatornája végleg eldugult. Elviselhetetlen bűz áradt mindenfelé.  A legtöbben éjjel a szabadba szöktek ki szükségleteik elvégzésére vagy a vödrökbe gyűjtött ürülék eltávolítására. A vízszolgáltatás megszűnt, csak annyi vizünk volt, amennyit a Kapisztrán téri víztárolóból éjszaka be tudtunk hurcolni. A hiányos tisztálkodás következtében elharapódzott a rüh, megjelent a ruhatetű. Sokan véresre vakarták végtagjaikat a fertőzés következtében fellépő, kibírhatatlan viszketés miatt. […] A kötszerek, a gyógyszerek a legminimálisabb tartalékra csökkentek. Az élelmiszerek is fogytán, a betegek is csak egy-egy csésze levest kaphattak. Ebből a meleg levesből a gyermekeim is csak úgy részesülhettek, hogy cserébe a feleségemmel együtt vért adtunk a sebesültek részére. Pedig az éhezés és a sok munka miatt már mi is alig álltunk a lábunkon.”

Az 1956-os események idejéből is találunk visszaemlékezést. A 27 éves Balogh György nem vett részt a harcokban, hazafelé tartva sebesült meg 1956. november 5-én. „Egyből a műtőbe vittek, ott én magam levetkőztem, felfeküdtem a műtőasztalra, és akkor nekiállt a Máthé András nevű sebészorvos operálni. Nem csak a hasamon (mivel haslövésem volt), hanem itt a csuklómon is – amit egy másik orvos műtött. […] Negyvenegy ágy volt, ott van egy kis ajtó, és ott van egy elkülönítő. Oda beraktak egy fejlövésest, akinek az agyából operálta ki a golyót a Máthé – az egy csoda volt! Kilenc napig én se enni, se inni nem kaptam, csak vérátömlesztéseket és infúziót kaptam. Kilenc napig csak a számba volt szabad venni a vizet és kiköpni. Nem volt szabad lenyelni. Utána már jobban voltam, már körülnéztem, kezdtem eszmélni. Aztán kihozták ezt a fejlövésest, közvetlenül a fal mellé tették az ágyát, hogy én beszélgessek vele, hogy nincsen-e neki agykárosodása, tehát tud-e kommunikálni.”

MÚLT A JELENBEN

A tárlat anyaga, és az idegenvezetés folyamatosan alakul, frissül. Dr. Seibriger András például a II. világháború idején és 1956-ban is dolgozott a Sziklakórházban. Orvosi hagyatékát lánya ajándékozta a múzeumnak, a kiállítás része lett. Szikszai Anikó több évig vezetett csoportokat a Sziklakórházban. Találkozott olyan bácsival, aki 5-6 éves kisfiúként járt a Sziklakórházban, mert az édesanyja ott dolgozott. Volt olyan látogató is, aki a feltörő emlékei miatt nem tudta megnézni a tárlatot. De a Sziklakórházban a könyörtelen hadi események közepette voltak boldog pillanatok is: 1956-ban hat kisfiú és egy kislány született itt, utóbbi a múzeum megnyitóján is jelen volt.

A Sziklakórház Atombunker Múzeumot a Sziklakórház Közhasznú Nonprofit Kft. üzemelteti. A múzeum kivételes módon magánmúzeum, a létesítményt civil kezdeményezés mentette meg, állami támogatást nem kap. Minden nap 10 és 19 óra között óránként indulnak csoportok magyar és angol nyelvű idegenvezetéssel. A hatvan perces program alatt a kórházi és gépészeti teret nézhetik meg a látogatók, emellett a harctéri elsősegélynyújtás fontosságát és fejlődését is megismerhetik. Egyénileg nem lehet felfedezni a Sziklakórházat, biztonsági okok miatt. A jegyárak tartalmazzák a vezetés díját. A normál tárlatvezetésen túl nagyon sok választható programja van a Sziklakórháznak, melyekről a Múzeum honlapján részletes tájékoztatást kaphatnak.