Nemeshegyi Péter SJ: A Béke Istene

Csak akkor leszünk képesek „békességre törekedni” (Zsid 12,14), ha Isten jóvoltából békesség uralkodik szívünkben.

SEREGEK URA VAGY BÉKE ISTENE?

Jeremiás próféta a Biblia egyik legérdekesebb alakja. Könyvében maga írja le prófétai meghívását. Az Anatót nevű kis faluban lakott, amikor hirtelen meghallotta az Isten hangját lelkében. „Prófétául rendeltelek” – mondja neki az Úr. Jeremiás tiltakozik fiatalságára hivatkozva, de Isten nem változtatja meg akaratát: „Menj, ahová csak küldelek, és mondd el mindazt, amit parancsolok neked.” Az üzenet pedig, amelyet Jeremiásnak hirdetni kell: félelmetes. „Nézd, a mai napon a nemzetek és királyságok fölé rendeltelek, hogy gyomlálj és irts, hogy pusztíts és rombolj, hogy építs és ültess.” (Jer 1,5–10)

Jeremiás erre nekibátorodik, kíméletlenül korholja népének bűneit, és megjövendöli Isten szigorú büntetését. Erre a jeruzsálemi papság, a vezetőség, sőt még népség is meg akarják őt gyilkolni. Erre Jeremiás Istenhez fordul: „Seregek Ura, igazságos bíró, hadd lássam bosszúdat rajtuk, mert eléd tártam ügyemet.” (Jer 11,20)

Az Istent „seregek Urának” nevezni szokásos kifejezés volt az izraelitáknál. Izajás is „seregek Urának” nevezi az Istent (1,9), sőt még az újszövetségi Jakab levelében is ez áll: „A munkások bére, amelyet ti nem fizettetek ki, felkiált és az aratók kiáltása eljutott a Seregek Urának fülébe.” (5,4)

Kik ezek a „seregek”? A Szentírás értelmezők szerint az „angyalok seregeiről” van szó. Jézus is beszél „tíz légió angyalról”, akiket az Atyaisten küldhetne az ő védelmére. (Mt 26,53) A „légió”-szó eredetileg a római birodalmi hadsereg gyalogos csapattestét jelentette, mely több mint 5000 jól kiképzett és felfegyverzett katonából állt. Tehát a „Seregek Ura”-kifejezés Istent hatalmas hadvezérnek képzeli el, aki seregével könnyedén legyőz minden ellenséget. A Jézus korabeli qumrani izraelita szerzetesek ezeknek az angyali légióknak a segítségére számítottak, amikor a hatalmas római birodalom elleni szabadságharcba fogtak.

Az újszövetségi Szentírásban, jellemző módon, a Jakab-levél fent idézett egy versén kívül nem fordul elő a „Seregek Ura”-kifejezés. Ehelyett viszont több mint hatszor nevezik az újszövetségi iratok Istent „a Béke Istenének”. „A Béke Istene szenteljen meg titeket” – írja Szent Pál a tesszaloniki híveknek. (1Tessz 5,23) „A béke Ura adjon  nektek örök békét mindenhol” – mondja a 2. tesszaloniki levél. (3,16) „A béke Istene legyen veletek mindnyájatokkal!” – szavakkal búcsúzik Pál a római hívektől. (15,33) „Amit tanultatok tőlem, azt tegyétek; és veletek lesz a béke Istene” – írja Pál filippibeli híveinek. (4,9) Paradox módon a Római levélben Pál ezt írja: „A béke Istene hamarosan össze fogja tiporni lábatok alatt a sátánt.” (16,20) Az „összetiprás” nem békés tevékenység. De jellemző módon Pál nem valamiféle emberek vagy népek „összetiprásáról”, hanem csak a „sátán”, vagyis a gonosz lélek összetiprásáról beszél. Ennek megfelelően a keresztény embereknek sem kell, és nem is szabad „eltipornia” embereket, bármilyen rosszak is, és bármennyire ellenségesen viselkednek is velük szemben.