Horváth Árpád SJ: Levelek a háborúból

Folyóiratunk, legelső évfolyamai során folyamatosan közölt leveleket, vagy a szerkesztőséghez beérkező anekdotákat a frontról. Lapunk első szerkesztői fontos küldetésként élték meg, hogy az egyre csak gyarapodó nehéz sorsú olvasó számára újságunk hasábjai a vigasztalás, a lelkierő, a reménység eszközei lehessenek. A Szív 100 éves múltjából most egy megindító búcsúlevéllel emlékezünk meg a világháború sok-sok borzalmas tragédiájáról:

11915. szeptember 11. Minden magyarázat nélkül közöljük itt a hősi halált szenvedett Lažansky Károly gróf, 13. dragonyosezredbeli hadnagy búcsúlevelét. A hadnagy mindjárt a háború elején, 1914. augusztus 28-án halt meg 27 éves korában. A levél így szól:

„Szeretett szüleim és testvéreim! Még egy kérést szabadjon hozzátok intéznem. Ti eddig minden kérésemet teljesítettétek és tudom, hogy mivel ez az utolsó, teljesíteni fogjátok a mostanit is. Ami velem történt, fogadjátok igaz keresztény megadással és erőshitű lélekkel. Járjatok elől jó példával a mi kedves környékünk szülői és testvérei előtt, akik talán még nagyobb veszteségekről panaszkodhatnak. Mikor az én lelkem elhagyta 27 éven át volt porhüvelyét, jól elő voltam készülve, úgy haltam meg: hitben erősen és tiszta lelkiismerettel. Ez a bizonyosság szolgáljon nektek boldog megnyugvásul.

Az én életem, melyet nektek köszönhetek, szép és boldog volt, átmelegítette a ti annyiszor újra és újra éreztetett forró szeretetetek. Ez a szeretet világította meg békés, nyugalmas fényével utamat a búcsúzásunk pillanatától addig a percig, amikor elfogyott életem világa, hogy belemerüljek az Isten örök szent szemléletébe. Ott az Isten trónjánál imádkozom én most örök hálámmal mindenek fölött jóságotokért és a ti földi jólétetekért. Imádkozom értetek, hogy bátrak és erősek legyetek abban a pillanatban, amikor halálom hírét halljátok. Imádkozom, hogy a földi vándorlásotok befejezése után az örök boldogságban egyesüljünk.

Tudom, hogy nagy bánatot okoztam nektek akkor, mikor a háborúba mentem. Bocsássátok ezt meg nekem, nem tehettem másként, hacsak véteni nem akartam katonai kötelességem, hazafias érzelmeim és őseim emléke ellen, ámbár bevallom, hogy az tőlem is függött, vajjon együtt menjek-e bajtársaimmal.* Bocsássatok meg nekem, hogy elmentem és nem jövök vissza többé, hiszen ti nekem mindig mindent előre megbocsátottatok.

Általános gyónásom előestéjén írom ezt a levelet. Tiszta lélekkel megyek a harcba és tisztán fejezem be életemet. Isten veletek drága szüleim és testvéreim, üdvözlöm rokonainkat, ismerőseinket és mindenkit, aki nekünk kedves és drága volt; üdvözlöm cselédségünket és vidékünk népét és nektek drága szüleim külön hálát mondok, örök végtelen hálát jóságotokért. Isten áldása rajtatok.”

A TI KÁROLYTOK

* Lábbaja miatt fel akarták menteni, de ő nem egyezett bele.