Bóna Adrien: Konfliktus a családban

Bár a szocializáció legfontosabb színtere mai napig a család, a társadalmi változások, avval, hogy egyre nagyobb terhet is rónak a családokra és az egyénekre, nehezítik a családok szerepét abban, hogy biztonságos közeget nyújtsanak a fejlődéshez. A családi egyensúly harmonikus fenntartásához egyre nagyobb mértékű alkalmazkodóképesség, rugalmasság, nyitottság kell.

aA család társadalmunkban az elsődleges és talán az egyik legfontosabb csoport. Mint minden rendszer, a család is több, mint a tagok összessége. Bonyolult működési egység, amely jelentős pozitív és negatív értékeket hordoz és ad tovább a következő generációknak. Érzelmi és vérségi kapcsolatok bonyolult hálózata alkotja, hordozva magában az egyes tagok múltját, jelenét és jövőjét is. Az egyén személyiségfejlődésére, a gyerekek és a felnőttek pszichológiai jóllétére kifejtett hatását számos elmélet és kutatás is igazolta. A családdal töltött idő mennyisége és minősége, a családi rítusok, hagyományok szerepe, a családi történetek ismerete, a családon belüli kommunikáció jellemzői csak néhány példa azokra a tényezőkre, amelyek befolyással vannak a család működésére és ezen keresztül a generációk fejlődésére, alkalmazkodására. A családtagok közötti folyamatos érintkezés, illetve a külső és belső változásoknak való megfelelés közben a család, mint minden élő rendszer, időről időre képes kell legyen a megújulásra. A családi élet ciklusokban zajlik, a családi életciklusoknak megfelelően időnként újrarendeződnek a családtagok közötti viszonyok, megváltoznak a szerepek, felelősségek. Ilyen családi életciklusváltás pl. a kisgyermek születése a családba, vagy a gyermek felnőtté válása és önálló életkezdése.

A családon belüli kommunikáció kiemelkedő jelentőséggel bír a családtagok jóllétére. Fontos emlékeznünk, hogy kommunikálni nemcsak, vagy nem elsősorban szavakkal lehet és kell. Arckifejezésünk, testtartásunk, viselkedésünk, tetteink, sokszor többet elárulnak valódi érzéseinkről, szándékainkról, mint szavaink. Sokszor egy mosoly, egy érintés vagy egy ölelés, közös imádság, az együtt elköltött ebéd vagy vacsora átsegíthet nehéz helyzeteken.

A mindennapok stresszhatásai mellett a kisebb vagy nagyobb nézeteltérések, a családtagok különböző személyisége könnyen vitákhoz vezet. Általánosságban elmondható, hogy minden együttélés óhatatlanul konfliktusokkal jár együtt. Konfliktusról akkor beszélünk, amikor két vagy több ember között viselkedésük akadályozza egyikük vagy másikuk érdekeinek érvényesítését (pl. játék), vagy amikor az értékrendjük különböző (pl. jövőre irányultság, személyes kapcsolatok, önértékelés, észérv vs. testi erőszak). Fontos tudnunk, hogy a konfliktusok nem önmagukban jók vagy rosszak. Ami problémát jelenthet, az a konfliktusokra adott reakcióink, jó/rossz megoldási kísérleteink. Bizonyos helyzetekben különböző vágyak, különböző célok vezérelhetik az egyes családtagokat, eltérő igények, szokások jellemezhetik őket.

Vitás helyzetek

Családi életünk nagyobbrészt ismétlődő, megszokott eseményekből áll. A mindennapi rutin és megszokások nagyobb részben kiszámíthatóvá, biztonságossá teszik világunkat, ugyanakkor sok rossz szokás, automatizmus is lehet közöttük. Nehéz azonban teljes biztonsággal megmondani, mi a jó, és mi a rossz. Egyes viselkedések, reakciók jónak, kívánatosnak tűnhetnek az egyik családban, míg ugyanezek rossznak, kerülendőnek egy másikban. A családi viták, konfliktusok sokszor jelentéktelen, vagy annak látszó apróságok miatt kezdődnek, és válnak esetleg később komoly problémává. A családok többségében vannak témák, vagy helyzetek (pl. generációk közötti politikai, világnézeti, értékrendbeli különbségek) amelyeken lehetetlen nem vitatkozni. Ilyen esetekben legcélszerűbb a másik érzékenységét, amennyire csak lehet tiszteletben tartani és nyitottan, rugalmasan közelíteni a problémához.

Vitás helyzetekben sokszor előfordul, hogy a vitában látszólag érintetlen felek is állást foglalnak egyik vagy másik vitázó fél pártján. A családtagok közötti ilyen alkalomszerű szövetségek természetes velejárói a mindennapi családi életnek. Problémák abból adódhatnak, ha több családtag rendszeresen összefog egy harmadik ellen bűnbakká, ellenséggé téve őt a többiek szemében. Idősebb családtagok vagy gyerekek kiszolgáltatott helyzetüknél fogva sokszor akaratuk ellenére is könnyebben válnak részesévé és áldozatává is ilyen szövetségeknek.

A támogató, elfogadó, szeretetteljes légkörrel jellemzett családokban is számos ok lehet a súrlódásokra, vitákra. Az eltérő vélemények megjelenítése, a másikért érzett aggódás kifejezése, az esetlegesen tapasztaltabb, idősebb családtagtól érkező jó tanács, útmutatás, a generációk közötti értékrendbeli különbségek mind alapot szolgálhatnak vitás helyzetek kialakulására. A valódi érzelmi kapcsolatok, a másik fél iránti érdeklődés és törődés hiányát jelezheti, ha egy családban már nem is veszekednek az együttélők. A túl heves viták azonban maradandó károkat okozhatnak a családtagokban, és nehézzé tehetik az együttélést pont azokkal, akik a legfontosabbak (vagy azok kellene, hogy legyenek) a számunkra.

Konfliktuskezelő technikák

Tudnunk, éreznünk kell, meddig avatkozhatunk be a másik ember életébe, meddig várhatjuk el tőle, hogy megfogadja véleményünket, kövesse tanácsainkat, legyen az a másik akár a gyermekünk, házastársunk vagy idős szülőnk. Bár sokszor lehet olyan érzésünk, pontosan tudjuk, mi mit tennénk a másik helyében, mégis lehet, hogy a mi megoldásunk nem illik teljesen a másik személyiségéhez, élethelyzetéhez. Valódi segítséget akkor tudunk nyújtani, ha elfogadjuk, hogy mindenkinek, gyermeknek és felnőttnek egyaránt joga van a saját útját járni és meghozni a saját döntéseit. Tanítsuk meg gyermekeinket is az életkoruknak megfelelő döntések meghozatalára és az azokért való felelősség vállalására.

Nem az az elsődleges, hogy elkerüljük a családi konfliktusokat, hanem hogy olyan problémamegoldó készségeket, konfliktuskezelő technikákat dolgozzunk ki és sajátítsunk el, amelyek segítségével jól megoldhatjuk ezeket. Hosszútávon ráadásul nyerünk is ezekkel, hiszen egyrészt példát mutatunk gyermekeinknek, hogy kezeljék ők a problémákat, másrészt a családban alkalmazott módszerek sokszor a családon kívül is jól használhatók. Ezek a technikák általában tanulhatók és némi gyakorlással könnyen elsajátíthatók.

Végezetül néhány jó tanács:

Beszélgessünk, meséljünk sokat, legyünk nyitottak, toleránsak egymás történeteire, gondolataira, nézeteire. Tiszteljük egymást kölcsönösen, tartsuk tiszteletben egymás döntéseit. Legyünk támogatók és együtt érzők családtagjainkkal. Ismerjük el, ha rosszul döntünk vagy hibázunk, és mindig kérjünk minél hamarabb bocsánatot. Tudjunk és akarjunk mi is megbocsátani szeretteinknek, ne legyünk haragtartók. Ha vitázunk, igyekezzünk higgadtak maradni, indulatok és agresszió helyett észérvekkel próbáljunk hatni. Ne kiabáljunk, a vitákat nem hangerővel kell megnyerni. Nem biztos, hogy annak van igaza, akié az utolsó szó. Ne várjunk a csodára, problémáink általában nem oldódnak meg maguktól, sőt idővel csak súlyosabbá válnak. Beszéljük meg nyíltan a problémákat minél hamarabb azzal, akire tartozik. Próbáljunk olyan, jó kompromisszumot kötni, amiben mindenki nyertesnek érezheti magát. Ne akarjuk egymást mindenáron meggyőzni, hallgassuk meg és tartsuk tiszteletben mindenki véleményét, legyen az gyerek vagy felnőtt.

Ha pedig úgy érezzük, régóta elhúzódó, mély családi konfliktusokkal küzdünk, kérjünk bátran segítséget, akár családkonzultáció, családterápia vagy nevelési tanácsadás, szülőkonzultáció keretében.