Bárdosy Éva: Az örök az időben

Az egészen hétköznapi időről, a mindennapok időtapasztalatáról kérdeztük
dr. Székely János püspököt, aki az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében számos feladatkört lát el. Teológiai, biblikus és lelkiségi könyvek szerzője, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára, az Esztergomi Hittudományi Főiskola rektora, a főegyházmegyében a társadalmi-oktatási-kulturális szakterület püspöki helynöke, a cigánypasztoráció koordinálásával megbízott püspök… Mindehhez természetesen sok időre van szüksége. 

Milyen változások mentek végbe az idővel kapcsolatos felfogásunkban? Hogyan kapcsolódik ehhez a Biblia időfogalma?

Newton és más tudósok nyomán a tudomány először úgy beszélt az időről, mint ami egy adott koordinátarendszeren belül egyenletesen múlik, eközben zajlanak le a történések. Einstein relativitáselmélete nagyot változtatott ezen a felfogáson, mert rámutatott, hogy az idő függ a sebességtől, a tömegvonzástól, stb. A Biblia más oldalról közelít az időhöz. Abból a meggyőződésből indul ki, hogy a véges világ az Örökkévalótól lett. Az Örökkévaló pedig azért teremtette az időt, hogy a világba születő emberek kibontakozzanak benne. Hogy az ember írhassa meg a maga történetét, és mintegy társteremtővé váljék.

Júniusban ünnepelte ötvenedik születésnapját. Ilyen ünnepekkor mindenki rátekint élete évtizedeire, és szembenéz az idővel. Önben mi fogalmazódott meg?

Természetesen a családomra, a szüleimre, testvéreimre gondoltam a születésnapomon, a tanulmányaimra, az élet sok ajándékára… Elsősorban a hála foglalkoztat mostanában. Mindazért a sok szépért, jóért, ami eddig is történt az életemben. Másrészt egy kis aggodalom is van bennem amiatt, hogy tényleg azzá váltam-e, amivé kellett volna. Megtettem-e azt, amiért ötven évvel ezelőtt megszülettem? Tizenöt éve még nemigen jutott eszembe, hogy ez az idő egyszer véget ér, de most már gyakorta szembenézek ezzel a ténnyel.

Beleférnek-e teendői a huszonnégy órákba? Mennyire zsúfolt a határidőnaplója?

Vannak a rutinszerű, mindennapos feladatok, a sok apró teendő. Arra törekszem, hogy ne tévesszem szem elől az igazán fontosakat. Az emberi kapcsolatokat, az Istenhez fűződő kapcsolatot, hogy továbbra is halljam a hívásait… És a fontosabb teendők közé tartozik számomra az alkotás, beleértve még egypár könyvet, illetve a feladatköreimből fakadó minden munkát. Az idő jó kihasználását szemlélteti egy hasonlat a vödörről, amelyet kövekkel, kavicsokkal és homokkal kell megtölteni. Ha a homokkal, tehát az aprócseprő teendőkkel kezdjük, akkor hamar megtelik, és semmi nagyobb nem fér már bele. Ha viszont a nagy kövekkel kezdjük, akkor azok rései közé még bőven beférnek az apróbb kavicsok, majd rengeteg homokot is szórhatunk rájuk. Ezt érdemes szem előtt tartani a teendők sorrendjének felállításakor is.

És az istenkapcsolatra szükséges idő?

Egy nagyszerű papkollégám egyszer csak rádöbbent, hogy éppen az Úristenre nem marad ideje, mert készséges mindenkihez, aki hozzá fordul, és a naptára mindig zsúfolásig teli. Úgy segített magán, hogy a naptárba naponta, a megfelelő időponthoz beírta Jézus nevét. És ha valaki arra az órájára pályázott volna, nyugodt lelkiismerettel válaszolta, hogy az az időpont már foglalt.