Előző cikk

Bárdosy Éva: Mária az utak mentén

Loyolai Szent Ignác sokszor imádkozott, virrasztott a Madonna della Stradának nevezett kegykép előtt.

aA kép eredete a szentföldi keresztes háborúk korához vezet, azok révén kerülhetett Keletről Rómába egy bizánci jellemzőket viselő Miasszonyunk-ábrázolás. Korábbi elképzelések szerint ennek mintájára festették a Madonna della Strada kegyképet egy kőlapra, és helyezték el a Capitoliumra vezető út mentén egy kőfülkében. Az arra járó buzgó hívők szerettek a kép előtt imádkozni. Az Assalti család egyik sarja templomot is építtetett a kép számára, mely aztán ajándékozás révén egy idő múlva a jezsuita rend tulajdonába került. Loyolai Szent Ignác sokszor imádkozott, virrasztott a kép előtt. A kis kegytemplom helyén épült meg a 16. század végén az Il Gesù néven ismert impozáns barokk templom, és annak egyik központi kápolnájában szolgált oltárkép gyanánt a kegykép több mint négyszáz éven át. A zarándokok így már nem az út mentén, hanem ebben a kápolnában keresték fel az Úti Boldogasszonyt tiszteletük, hálájuk kifejezése céljából.

A képet 2006-ben restaurálták, s ennek során több titokra is fény derült. A tudósok például megállapították, hogy a festmény valójában egy nagyobb, immár elveszettnek tekinthető freskó részlete, és azt is, hogy a késő középkori román falfestészet egyik ritka példája, ugyanis a 13. század végén, esetleg a 14. század elején készült, mintegy kétszáz esztendővel korábban, mint azt addig gondolták. A 19. században az eredetileg kőre festett ábrázolást sajátos technikával (strappo d 'affresco) vászonra másolták, majd palatáblára rögzítették. A restaurálás során a kép színei (újra) felragyogtak. A Szűzanya egészséges arcszíne, a Gyermek Jézus piros szája látható lett; az ikonok uralkodói (császárnői) pózának helyét sokkal inkább Mária, a közbenjáró foglalta el. A 19. századi „másolás” következményeitől megszabadított Madonna della Strada mintegy fellélegzett.

Ez a „lélegzetvétel” pedig mindenki számára nyilvánvalóvá válik, ha a képre tekint. Így voltak ezzel a magyarországi Keresztény Élet Közösségének tagjai is, akik szokásos havi találkozójukat tartották ez év május 24-én a Párbeszéd Házában. A program részeként képmeditációt is végeztek, mégpedig ennek a kegyképnek a segítségével. Imádkoztak Mária és a Gyermek képe előtt. Belenéztek az Anya és a Gyermek szemébe. Volt, aki észrevette, hogy ez a gyermek nem olyan, amilyennek a karon ülő kisbabákat ismerjük. Az arányai mások: a feje kisebb, az orra hosszabb, a keze nagyobb, mint egy valódi csöppségé. Egy másik arra figyelt fel, hogy a két szempár nem egymásra irányul, hanem mindketten ránk néznek. Az anya a bal felől, a gyermek a jobb felől állók, térdelők tekintetét keresi. Megfigyelték a kezek irányát is. Mária baljával tartja gyermekét, a jobbja viszont nyitva áll. Aki akarja, beleérezhet abba is, hogy az a kéz éppenséggel neki szól. Vele akar kapcsolatba kerülni. A karon ülő kis Jézus jobbját az ikonokról ismert módon áldásra emeli. Az Úti Boldogasszonynak és Gyermekének figyelme az úton járókra irányul. A repülőgépek utasaira, az autókon, vonatokon száguldókra, a gyalogosan vagy kerekesszékkel közlekedőkre egyaránt. A taxisofőrökre és az utcaseprőkre külön is vigyáz, hiszen ők védőszentjüknek tekintik. De leginkább mindnyájunkra, akik úton vagyunk az örökkévalóság felé, Isten felé.