Előző cikk Következő cikk

Varga Melinda:
A kreativitás fejlesztésétől a kulturális gyökerekig...

Ruandában, amellett, hogy a húsz éve történt népirtás egy kulturális szakadékot hagyott maga után, az  is nehézséget okoz, hogy az ott élő emberek nem hiszik el, hogy az ő nyelvük, meséik, dalaik, táncaik is  értékesek. A Szent Ignác Iskolában működik egy kreativitásfejlesztő program, mely segít abban, hogy a  gyerekek ráérezzenek kulturális gyökereik fontosságára.

 

mMi  is  a  kreativitás?  A  kreativitás  a  problémamegoldó  készség  rugalmassága,  nyitottság,  kezdeményező  erő.  A kreativitás segít egy adott probléma feldolgozásában,  önkifejezésében, a saját identitás kialakulásában, megszilárdulásában. De a kreatív képesség nemcsak a pszichés  problémák  feldolgozásához  nélkülözhetetlen,  hanem  fontos az iskolai tevékenységek során is, pl. a matematikában (hogy miképp keressek újfajta megoldásokat hasonló feladatokra, hogyan tudom változtatni a stratégiámat a különböző feladatok során, hogy ne csak sematikus  lehetőségekkel próbálkozzak).

Egy átélt pszichés trauma, a hiányos kapcsolatrendszer,  az elbizonytalanodás és a negatív önkép mind a kreativitás, spontaneitás csökkenéséhez vezet, mely különböző  pszichés  problémákat,  betegségeket  okozhat.  Ennek  megelőzése miatt is fontos a kreativitásfejlesztés.

Ruandában nagymértékben gátolt a gyerekek kreativitása,  melynek  többféle  oka  is  lehetséges.  Ennek  kutatása  még  folyamatban  van. Az  egyik  ok  például  a  népirtás  okozta trauma hosszú távú következménye, ami elvezet  a  kulturális  gyökerek  problémájához,  hogy  elvesztek  a  mesék, a gyerekdalok, mert meghaltak ezek ismerői. A  másik  a  felgyorsult  világ,  ami  elérte  ezt  a  globalizáció  hatásaira  még  nálunk  is  felkészületlenebb  országot:  a  dolgozó, tanuló szülők nincsenek, vagy csak alig vannak  jelen a gyerekek életében. A szülők távollétében iskolába  alig járt fiatal lányok, fiúk vigyáznak a gyerekekre, akik  nem ismernek meséket, legfeljebb bekapcsolják a televíziót (ahol van), és válogatás nélkül együtt nézik a gyerekekkel.

A Szent Ignác Iskolában, ahol negyedik éve dolgozunk, és  kreativitásfejlesztő  programunk  működik,  tesztekkel  igazoltan nagy probléma a gyerekek kreativitásának hiánya.  Ennek  ellenére  rendkívül  nehéz  a  fejlesztő  program  tantervbe iktatása, a rajzóra kreatívabbá tétele, mert a szülőket  és a pedagógusokat is csak egy cél vezérli: a mérhető teljesítmény. Az, hogy a tanuló minél több pontot szerezzen a trimeszteri vizsgákon, és minél előbbi helyezést érjen el  az osztályos versenyben. Mindezt magolással, az ismeretek ismétlésével, és nem alkotó-gondolkodó tevékenységre  neveléssel igyekeznek elérni. Azt a gondolatot, hogy a színekkel való ismerkedés, a festés, rajzolás, kreatív alkotás  is hozzátartozik a személyiség éréséhez, fejlődéséhez, és  a  ráfordított  idő  nem  elvesztegetett  idő,  csak  nagyon  kis  lépésekkel, sok munkával lehet elfogadtatni a kollégákkal.  De amikor a pedagógus saját élményként megéli, hogy milyen is alkotni, létrehozni egy tárgyat egy kidobásra ítélt  műanyag palackból, akkor átéli ezt a fontos élményt („aha  élménye” lesz), megérzi, megérti e tevékenység fontosságát, és ragyog az arca.

Az  utcagyerek-központban  a  program  bevezetése  egyszerűbb volt, mivel nem volt jelen az a nyomás és stressz  a  nevelőkön,  pedagógusokon,  amit  az  iskolai  pontverseny okozott volna, volt rá idő…

Ruandában, amellett, hogy a húsz éve történt népirtás egy  kulturális  szakadékot  hagyott  maga  után,  az  is  nehézséget  okoz, hogy az itt élő emberek nem hiszik el, hogy az ő nyelvük,  meséik,  dalaik,  táncaik  is  értékesek.  E  nélkül  a  saját  kultúrájukba vetett hit nélkül nem lehetséges stabil ruandai  identitás kialakítása, vagyis az egészséges felnőtté válás.

Emiatt a kreativitásfejlesztő programunk nagy hangsúlyt  fektet a kulturális gyökerek fontosságára. Foglalkozásaink során összekapcsoljuk e kettőt (a kreativitást és a saját  kultúrát). Meseillusztráció során saját, ruandai mesékkel  dolgozunk. A  pólófestő  foglalkozáson  saját  kezűleg  elkészített ruandai szimbólumokkal nyomdázunk pólókra,  vagy lepedőkre és beszélgetünk az általános értékekről.  Együtt gondolkodunk az ország, valamint a gyerekek saját értékeinek fontosságáról. Egy ilyen foglalkozás után  a ruandai Szent Ignác Gimnázium tanulói által készített,  saját,  számukra  fontos  szimbólumokkal  nyomdázott  ajándékokat vittünk a miskolci jezsuita gimnáziumba.

Munkánk  folyamatosságához  nagy  segítséget  kaptunk  a  magyarországi  jezsuita  rendtartománytól.  Kreativitásfejlesztő programunk, mely 2011-ben és 2012-ben nyári  szüneti program volt, 2013-tól az iskolában és egy utcagyerek központban is heti rendszeres (heti 1x2 óra/1x2 h)  foglalkozássá vált.

Elmondható tehát, hogy a nehézségek ellenére sok eredményt értünk el, nagy előrelépések történtek.

kontakt: Dr. Varga melinDa, DrVarga.melinDa@yahoo.fr 
www.creatiVeplanet.hu