Varga Melinda: A kreativitás fejlesztésétől a kulturális gyökerekig...
Ruandában, amellett, hogy a húsz éve történt népirtás egy kulturális szakadékot hagyott maga után, az is nehézséget okoz, hogy az ott élő emberek nem hiszik el, hogy az ő nyelvük, meséik, dalaik, táncaik is értékesek. A Szent Ignác Iskolában működik egy kreativitásfejlesztő program, mely segít abban, hogy a gyerekek ráérezzenek kulturális gyökereik fontosságára.
mMi is a kreativitás? A kreativitás a problémamegoldó készség rugalmassága, nyitottság, kezdeményező erő. A kreativitás segít egy adott probléma feldolgozásában, önkifejezésében, a saját identitás kialakulásában, megszilárdulásában. De a kreatív képesség nemcsak a pszichés problémák feldolgozásához nélkülözhetetlen, hanem fontos az iskolai tevékenységek során is, pl. a matematikában (hogy miképp keressek újfajta megoldásokat hasonló feladatokra, hogyan tudom változtatni a stratégiámat a különböző feladatok során, hogy ne csak sematikus lehetőségekkel próbálkozzak).
Egy átélt pszichés trauma, a hiányos kapcsolatrendszer, az elbizonytalanodás és a negatív önkép mind a kreativitás, spontaneitás csökkenéséhez vezet, mely különböző pszichés problémákat, betegségeket okozhat. Ennek megelőzése miatt is fontos a kreativitásfejlesztés.
Ruandában nagymértékben gátolt a gyerekek kreativitása, melynek többféle oka is lehetséges. Ennek kutatása még folyamatban van. Az egyik ok például a népirtás okozta trauma hosszú távú következménye, ami elvezet a kulturális gyökerek problémájához, hogy elvesztek a mesék, a gyerekdalok, mert meghaltak ezek ismerői. A másik a felgyorsult világ, ami elérte ezt a globalizáció hatásaira még nálunk is felkészületlenebb országot: a dolgozó, tanuló szülők nincsenek, vagy csak alig vannak jelen a gyerekek életében. A szülők távollétében iskolába alig járt fiatal lányok, fiúk vigyáznak a gyerekekre, akik nem ismernek meséket, legfeljebb bekapcsolják a televíziót (ahol van), és válogatás nélkül együtt nézik a gyerekekkel.
A Szent Ignác Iskolában, ahol negyedik éve dolgozunk, és kreativitásfejlesztő programunk működik, tesztekkel igazoltan nagy probléma a gyerekek kreativitásának hiánya. Ennek ellenére rendkívül nehéz a fejlesztő program tantervbe iktatása, a rajzóra kreatívabbá tétele, mert a szülőket és a pedagógusokat is csak egy cél vezérli: a mérhető teljesítmény. Az, hogy a tanuló minél több pontot szerezzen a trimeszteri vizsgákon, és minél előbbi helyezést érjen el az osztályos versenyben. Mindezt magolással, az ismeretek ismétlésével, és nem alkotó-gondolkodó tevékenységre neveléssel igyekeznek elérni. Azt a gondolatot, hogy a színekkel való ismerkedés, a festés, rajzolás, kreatív alkotás is hozzátartozik a személyiség éréséhez, fejlődéséhez, és a ráfordított idő nem elvesztegetett idő, csak nagyon kis lépésekkel, sok munkával lehet elfogadtatni a kollégákkal. De amikor a pedagógus saját élményként megéli, hogy milyen is alkotni, létrehozni egy tárgyat egy kidobásra ítélt műanyag palackból, akkor átéli ezt a fontos élményt („aha élménye” lesz), megérzi, megérti e tevékenység fontosságát, és ragyog az arca.
Az utcagyerek-központban a program bevezetése egyszerűbb volt, mivel nem volt jelen az a nyomás és stressz a nevelőkön, pedagógusokon, amit az iskolai pontverseny okozott volna, volt rá idő…
Ruandában, amellett, hogy a húsz éve történt népirtás egy kulturális szakadékot hagyott maga után, az is nehézséget okoz, hogy az itt élő emberek nem hiszik el, hogy az ő nyelvük, meséik, dalaik, táncaik is értékesek. E nélkül a saját kultúrájukba vetett hit nélkül nem lehetséges stabil ruandai identitás kialakítása, vagyis az egészséges felnőtté válás.
Emiatt a kreativitásfejlesztő programunk nagy hangsúlyt fektet a kulturális gyökerek fontosságára. Foglalkozásaink során összekapcsoljuk e kettőt (a kreativitást és a saját kultúrát). Meseillusztráció során saját, ruandai mesékkel dolgozunk. A pólófestő foglalkozáson saját kezűleg elkészített ruandai szimbólumokkal nyomdázunk pólókra, vagy lepedőkre és beszélgetünk az általános értékekről. Együtt gondolkodunk az ország, valamint a gyerekek saját értékeinek fontosságáról. Egy ilyen foglalkozás után a ruandai Szent Ignác Gimnázium tanulói által készített, saját, számukra fontos szimbólumokkal nyomdázott ajándékokat vittünk a miskolci jezsuita gimnáziumba.
Munkánk folyamatosságához nagy segítséget kaptunk a magyarországi jezsuita rendtartománytól. Kreativitásfejlesztő programunk, mely 2011-ben és 2012-ben nyári szüneti program volt, 2013-tól az iskolában és egy utcagyerek központban is heti rendszeres (heti 1x2 óra/1x2 h) foglalkozássá vált.
Elmondható tehát, hogy a nehézségek ellenére sok eredményt értünk el, nagy előrelépések történtek.