Dudás Tamás: Az ajándék nem késik

A Szív újság 1942. október 31-i számának első oldalán kapott helyet az alábbi történet, amely  az első finn-szovjet háború (1939—1940 telén) idején kezdődött és a második háború idején  (1941—1944) ért véget. A spanyol katolikusok miseborral és gyertyákkal igyekeztek segíteni  a finn katolikusokon, ám az elküldött gyertyák csak az újabb háború napjaiban érkeztek meg  Finnországba. Az ajándék két évig utazott szárazon és tengeren míg odaért a címzettekhez,  akiket így még nagyobb szükségükben talált. A történet rámutat arra, hogy bár nem látjuk a jövő nehézségeit, de testvéreinktől és az Úrtól jövő segítség már régóta úton van felénk.

Finn testvÉreinKÉrt

Az  első  finn-szovjet  háború  idején  Finnországban  nagy hiány mutatkozott gyertyákban és borban. A hiány különösen a katolikus papságnak okozott gondot, akik  a  szentmiséhez  és  a  szertartásokhoz  szükséges  gyertyákat és a misebort csak nehezen tudták megszerezni. Azért Christerson finn tábori lelkész egy barátja révén a spanyol katolikusok segítségéhez folyamodott.  A  spanyol  katolikus  egyetemi  ifjúság Pax Romana szervezete már két éve el is határozta, hogy segít a finn  katolikusokon,  akik  éppúgy,  mint  nemrég  ők,  a  spanyolok, a bolsevista óriás ellen vívják élet-halálharcukat. A lehetetlent is megkísérelve, elhatározták, hogy a szükséges szállítmányt tengeren fogják Finnországba  szállítani. A bort nem akarták kerülővel küldeni, azért,  hogy  mielőbb  Finnországba  érjen.  Sajnos,  a  hajót bombatalálat érte az angol vizeken és el is süllyedt.

A gyertyák azonban kalandos utazás után végre megérkeztek Finnországba. Az út pontosan két évig tartott.  Az öt láda gyertya a következő utat tette meg: Liszszabonból  előbb Amerikába  irányították,  majd  innen  Finnországba. Elképzelhetetlenül hatalmas út, amelyről csak akkor alkothatunk némileg fogalmat, ha ezt a  két útvonalat a térképen nyomon követjük. A finn katolikusok meghatott levélben köszönték meg a spanyol  egyetemi hallgatóknak gyönyörű baráti ajándékát.

Ezt  írja  nekik  Cobben,  Finnország  apostoli  vikáriusa:  „Mint  az  ég  ajándéka,  úgy  jött  számunkra  a  viaszgyertyaküldemény, mert már semmi sem áll ebből  rendelkezésünkre. Mennyi rokonszenvről tanúskodik a  küldemény a spanyol hittestvérek részéről!” Christerson  finn tábori lelkész köszönő sorai rámutatnak a nagy hiányra: utóbbi időben már lehetetlen összetételű gyertyát  kényszerültek  használni  a  szentmisénél  még  a  legnagyobb ünnepeken is, s ez a rossz gyertya is gyorsan ég.  A spanyol küldemény késése jóra vált: a legnehezebb  órában érkezett meg a baráti segítség. „Majd takarékoskodva fogjuk használni a küldött gyertyákat, hogy sokáig tartsanak: adná Isten, a háború végéig!” Mikor ezeket  olvassuk  a  spanyol Actio Catholica lendületes  ifjúsági  lapjában,  a  madridi Signo-ban,  örülünk  a  katolikus  testvériesség  újabb  jelének.  De  azt  is  kérdezzük,  nem  állanak-e hozzánk sokkal közelebb hős finn testvéreink  s nem juthatna-e el hozzájuk hazánkból az a szükséges  misebor s esetleg gyertya is? Ne maradjunk el a spanyol  katolikusok példájától.