Dudás Tamás: Az ajándék nem késik
A Szív újság 1942. október 31-i számának első oldalán kapott helyet az alábbi történet, amely az első finn-szovjet háború (1939—1940 telén) idején kezdődött és a második háború idején (1941—1944) ért véget. A spanyol katolikusok miseborral és gyertyákkal igyekeztek segíteni a finn katolikusokon, ám az elküldött gyertyák csak az újabb háború napjaiban érkeztek meg Finnországba. Az ajándék két évig utazott szárazon és tengeren míg odaért a címzettekhez, akiket így még nagyobb szükségükben talált. A történet rámutat arra, hogy bár nem látjuk a jövő nehézségeit, de testvéreinktől és az Úrtól jövő segítség már régóta úton van felénk.
Finn testvÉreinKÉrt
Az első finn-szovjet háború idején Finnországban nagy hiány mutatkozott gyertyákban és borban. A hiány különösen a katolikus papságnak okozott gondot, akik a szentmiséhez és a szertartásokhoz szükséges gyertyákat és a misebort csak nehezen tudták megszerezni. Azért Christerson finn tábori lelkész egy barátja révén a spanyol katolikusok segítségéhez folyamodott. A spanyol katolikus egyetemi ifjúság Pax Romana szervezete már két éve el is határozta, hogy segít a finn katolikusokon, akik éppúgy, mint nemrég ők, a spanyolok, a bolsevista óriás ellen vívják élet-halálharcukat. A lehetetlent is megkísérelve, elhatározták, hogy a szükséges szállítmányt tengeren fogják Finnországba szállítani. A bort nem akarták kerülővel küldeni, azért, hogy mielőbb Finnországba érjen. Sajnos, a hajót bombatalálat érte az angol vizeken és el is süllyedt.
A gyertyák azonban kalandos utazás után végre megérkeztek Finnországba. Az út pontosan két évig tartott. Az öt láda gyertya a következő utat tette meg: Liszszabonból előbb Amerikába irányították, majd innen Finnországba. Elképzelhetetlenül hatalmas út, amelyről csak akkor alkothatunk némileg fogalmat, ha ezt a két útvonalat a térképen nyomon követjük. A finn katolikusok meghatott levélben köszönték meg a spanyol egyetemi hallgatóknak gyönyörű baráti ajándékát.
Ezt írja nekik Cobben, Finnország apostoli vikáriusa: „Mint az ég ajándéka, úgy jött számunkra a viaszgyertyaküldemény, mert már semmi sem áll ebből rendelkezésünkre. Mennyi rokonszenvről tanúskodik a küldemény a spanyol hittestvérek részéről!” Christerson finn tábori lelkész köszönő sorai rámutatnak a nagy hiányra: utóbbi időben már lehetetlen összetételű gyertyát kényszerültek használni a szentmisénél még a legnagyobb ünnepeken is, s ez a rossz gyertya is gyorsan ég. A spanyol küldemény késése jóra vált: a legnehezebb órában érkezett meg a baráti segítség. „Majd takarékoskodva fogjuk használni a küldött gyertyákat, hogy sokáig tartsanak: adná Isten, a háború végéig!” Mikor ezeket olvassuk a spanyol Actio Catholica lendületes ifjúsági lapjában, a madridi Signo-ban, örülünk a katolikus testvériesség újabb jelének. De azt is kérdezzük, nem állanak-e hozzánk sokkal közelebb hős finn testvéreink s nem juthatna-e el hozzájuk hazánkból az a szükséges misebor s esetleg gyertya is? Ne maradjunk el a spanyol katolikusok példájától.