Előző cikk Következő cikk

Hekler Melinda: A szív nem bír öregedni

„Egyszerűen csak el kell fogadni az idős kor ajándékait. Rá kell jönni, hogy mi az értéke az öregségnek” – Jelenits István Széchenyi-díjas piarista szerzetes, teológus december 16-án ünnepli 82. születésnapját.

Az idős kor egyik legszebb ajándéka a bölcsesség. Egy másfajta szemlélet, egyfajta messzebbről távolabbra tekintés. Mit gondol erről?

Mint nevelő is tapasztaltam, hogy például a szülők sokkal idegesebben figyelik a gyereküket, mint a nagyszülők. Tehát a pillanatnak a mérlegét igyekeznek megvonni, és ott sokszor eltúlozzák a dolgoknak a fontosságát, vagy hirtelen elkeserednek vagy megharagszanak valamiért. A nagyszülők bölcsebbek ilyen szempontból, mert már látják azt, hogyan jönnek-mennek a dolgok, és adódhatnak közben botlások. Ők már észreveszik, hogy a szándék a jóra megvan a gyerekben, és könnyebben tudnak megbocsátani egy-egy botlást, és segíteni abban, hogy a terheket, következményeket elviseljék. A gyerek ugyanis a pillanat rabja, talán még inkább, mint a szülő. Nem lát tovább annál, ami most körülveszi. A nagyszülő nem is annyira a magyarázatával, hanem a nyugalmával tudja ezen túlsegíteni, olyan módon, hogy nem veszi át az idegességet vagy a kétségbeesést, és azzal, hogy érzelmileg stabil módon tudja fogadni a dolgokat. Ez biztos, hogy sokat segít.

A nagyszülőkre tehát lehet, sőt kell is támaszkodnunk.

Azt gondolom, hogy most nagyon különös az idős emberek helyzete, a családban is, és a társadalomban is, mert tulajdonképpen a világ nagyon gyorsan változott, változik. Nem igaz az, hogy az öregek, tapasztalataik, bölcsességük birtokában most jobban eligazodnak az életben, mint a fiatalok. Budapest közlekedését például egy öregember, aki gyerekkora óta a városban él, kevésbé ismerheti, mint az a gyerek, aki most fedezi föl. Tulajdonképpen az öregnek kell a gyerektől tanácsot kérnie, és nem fordítva, és emiatt az sokszor nagyon mellőzöttnek érzi magát. Viszont ez csak a felszínen van így, mert az emberi dolgok nem változnak ilyen gyorsan, az embernek a természete ma is olyan, mint régebben volt. Kétségtelen, hogy bizonyos dolgokban az öregeknek ez a tapasztalata ma is kincs, és számukra is kincs lehet, ha ezt önmagukban tudatosítják, és nem akarnak kapkodva jelen lenni abban a helyzetben, ami változott. Ha nem duzzogva, hanem felelősségtudóan elfogadják azt, hogy a gyerektől lehet és kell is kérdezni. Például azt, hogy hogyan kell a mobiltelefonokat kezelni. Nem kell ezek miatt bosszankodni, hanem az élet természetes tartozékának vagy játékának is lehet tekinteni.

Napjainkban a társadalom fejlődése, jelenlegi állapota bizonyos mértékig azért nehézzé teszi az öregséget.

Igen, hiszen egy reklámok irányította társadalomban élünk. Nem az öregeket tartják célszemélynek, hanem a fiatalokat, mert azok a jó fogyasztók, és azokat a dolgokat reklámozzák, amelyek a fiatalemberek életéhez illenek. Nem is olyan régen még jóval alacsonyabb volt az átlagéletkor, mint most. Ahogyan megoldjuk a közoktatásban, hogy tovább kell tanulnia a gyereknek, mert a mai világ megismeréséhez több idő kell mint 300 évvel ezelőtt, ugyanígy az idősekkel is sajátos módon kellene törődni, nemcsak a családoknak, hanem a társadalomnak is. Fontos lenne például, hogy ha az idős ember elmegy a kórházba, akkor ne kelljen ott órák hosszat várnia, és ne kerüljön megalázó helyzetekbe, körülmények közé.

A cikk teljes terjedelmében A Szív /december-januári számában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.