Balázs Zsuzsa: Nyitott tenyérrel, nyitott szívvel

Az év végén és az év kezdetén központi kérdés: ki mit kapott és ki mit adott ajándékba? Látszatra talán banális is a kérdés. De ha a mélyére tekintünk, akkor meglátjuk, hogy az adás és elfogadás közti egyensúly igen hatékonyan előmozdítja a testi és lelki fejlődésünket. Bizony művészet ez is. Megteremteni a harmóniát.
Dr. Gőgh Edit pszichiáter főorvossal beszélgetünk. 

Az „adás és a kapás” egyensúlyát úgy képzelem, mint a madár két szárnyát. Ha az egyik vagy a másik nem működik jól, akkor „kibillenünk”, akár zuhanó repülést is vehetünk. Te pszichiáterként, hogyan látod ezt?

Kibillenünk? Dehogyis! Annál sokkal rosszabb történik velünk. Amint a madár sem tud fél szárnnyal repülni, mert lezuhan, úgy az ember is, ha életében tartósan féloldalas marad az adás-elfogadás aránya, nemhogy lezuhan, hanem „lelki-hemofíliássá” válik, bele is betegszik.

Mindannyian tudjuk, hogy milyen jó szeretni és szeretve lenni. De ha csak az egyik oldalról működik a dolog, elbillen a „mérleg nyelve”. Ahhoz, hogy testben, lélekben, szellemben egészségesek maradjunk, az élet minden szférájában harmóniára, egy egészséges egyensúly megtalálására kell törekedni: legyen az evés, ivás, munka, szórakozás, stb… Ugyanez a harmóniára való törekvés érvényes az adás-kapás kérdéskörében is.

Pszichiáterként szinte csak megroppant lelkű emberekkel találkozom, a hosszabb rendelői beszélgetések során csaknem mindig valamilyen egyensúlyvesztés, a harmónia megbomlása – leggyakrabban a szeretet harmóniájának megbomlása – deríthető ki.

Sok ember épp a szeretetlenségtől lesz morcos, magányos, szomorú, depressziós, kiábrándult, iszákos, vagy „csak” beteg… Mert eltolódott az egyensúly, mert elbillent a „mérleg nyelve”.