Varga László SJ: Adván kapni, kapván adni

Az egyik gyümölcsöző, immáron jó pár évtizede zajló, bölcseleti eszmecsere éppen az adás-adódásajándék kifejezések vonzáskörében épült ki.

aAz adás-adódás-ajándék szövegkörnyezetekben egyfajta tudományközi érintettséget tapasztalnak meg az egyébként szerteágazó – kulturális antropológiai, szociológiai, jogi, közgazdaságtani és teológiai – érdekeltségű kutatók. Szenvtelenül induló vizsgálódásaik olyan átfogó emberi viszonyulásokról tanúskodnak ebben a nyelvi környezetben, amelyek jelentősen módosítják az emberi kapcsolatainkat alapvetően kölcsönös fenyegetettségre és a szűkös erőforrásokért való versengésre alapozó nagy modern eredetmítoszokat. Ezen módosításokkal kapcsolatban következik egy kis ízelítő az itt-ott csavaros, mégis reménykeltő gondolatmenetekből.

Adottságok nyelvünkben és cselekedeteinkben

Ha kicsit belegondolunk a rendkívül kifinomult, ugyanakkor elemi erejű nyelvi játékainkba, melyekben adni-ajándékozni lehet, akkor máris emberlétünk lényeges pontjaihoz érkezünk. Ezekhez a pontokhoz igazodnak a szándékaink, óhajaink és csalódásaink, belőlük ágaznak ki a néha méltatlanul háttérbe szoruló elfogadás, hála és feltétel nélküliség fő szálai. Az adás-ajándék használatában inkább a hiány és szükség logikája jelöli ki, hogy jóval szabatosabban tudjuk tárgyalni az adósságot, ellenszolgáltatást és törlesztést, mint a feltétlen nagylelkűséget. Az igazságosság-érzékünk megformálásánál már mindig is jelen van az a kiegyenlítő viszonzási késztetés, amely az „adok, hogy kapjak” sémájában tükröződik, s mely kijózanítóan igyekszik eligazítani minket a végső motivációink terén: a legnemesebb jótékony adomány is azt szolgálhatja, hogy jó lelkiismeretet vagy túlvilági jutalmat vegyünk rajta. A viszonzásokkal a törlesztés körkörös folyamata indulhat el, amiben az ajándékozás eredeti célja foszlik szét. Felmerül a kérdés, hogy egyáltalán lehetséges-e vegytiszta önzetlenség. Érdemes viszont hasonló kérlelhetetlenséggel egyéb valós tényeket is számba vennünk: hogyan állunk azokkal az élethelyzetekkel, ahol a követelés, igénylés, jogot formálás nyelvezete eleve alkalmatlan? Ezekben az esetekben szinte kézzel fogható, hogy bonyolult önérdekeknél több van elrejtve kapcsolatainkban.