Tornya Erika RSCJ: Aki életét áldozta a hitért:

Sándor István szalézi testvért a kommunista diktatúrában a hitért való kiállásáért és vértanúságáért október 19-én avatják boldoggá. Ábrahám Béla SDB magyarországi tartományfőnökkel arról beszélgettünk, miért is lehet István testvér példakép a magyar fiatalok számára.  

Mit érdemes tudni a szalézi rendről, az alapítóról, küldetéséről?

A szalézi rend hivatalos elnevezése: Szalézi Szent Ferenc Társasága – Don Bosco Szaléziak. Az alapítás 1859-ben Torinóban történt, ezt követően viszonylag hamar, 1874-ben kapott pápai jóváhagyást. A rend alapítója Bosco Szent János (Don Bosco, 1815–1888), akit 1934-ben avatott szentté a katolikus egyház. Mivel nagy tisztelője volt Szalézi Szent Ferencnek, a rendjét róla nevezte el. Don Bosco jelszava ez volt: „Da mihi animas, cetera tolle!” – „Adj nekem lelkeket (Uram), minden mást vegyél el!” A szalézi közösségek életét az egyszerűség, a derűs légkör, az evangéliumi merészség, az alkotókedv, a mély lelki élet és az ebből fakadó öröm jellemzi. A rend apostoli küldetése az ifjúság oktatása és nevelése iskolákban, szakiskolákban és különféle ifjúsági intézményekben.

Mikor érkezett Magyarországra a rend? Hogyan érintette a közösséget a szerzetesrendek 1950-ben történt bezárása?

Hazánkban 1913-ban telepedtek le az első szaléziak Péliföldszentkereszten a legendás hírű Zafféry Károly jóvoltából, akit az első magyar szaléziként tartunk számon. Gyors ütemben nyíltak meg a rendházak, iskolák és diákotthonok Balassagyarmaton, Borsodnádasdban, Budapesten, Esztergom-táborban, Gyulán, Magyaróváron, Mándokon, Mezőnyárádon, Nyergesújfalun, Pestszentlőrincen, Rákospalotán, Szombathelyen, Tanakajdon, Újpesten, Visegrádon. Az 1946–47-es tanév adatai szerint 31 rendtárs hitoktatott 37 iskolatípusban, 227 iskolában, heti 288 órában 5062 gyermeket. 1950-ben, amikor a szerzetesrendek működését megtiltották, a szerzeteseket szétzavarták. 280 magyar szalézi szerzetes működött több mint 15 helyen.

Hogyan történt a rendszerváltás utáni újraindulás?

1989-ben a megmaradt 83 magyar szalézi újra megkezdte működését. Nagy nehézségek árán ismét visszatérhettek régi alapításaik egy részébe. Jelenleg rendházaink, iskoláink, kollégiumaink vannak, működtetünk szalézi oratóriumokat és van nyomdánk illetve könyvesboltunk is.

A 2011-es adatok szerint a Magyarországon élő rendtársak száma összesen 35 (24 magyar, 5 indiai, 4 vietnami, 1 olasz, 1 lengyel), 26 pap, 1 testvér, 8 tanuló, közülük 10 misszionárius.

Célunk töretlen: szolgálni és nevelni az ifjúságot Don Bosco útmutatásai szerint nagy szeretettel, hozzáértéssel, vidám hangulatban. Jó állampolgárokat és jó keresztényeket akarunk nevelni, hitet és életcélt akarnak nyújtani a kallódó, nehézségekkel küszködő, a társadalom szélére sodródott fiataloknak is.

A szerzetesrendek betiltása kapcsán sok szerzetes vált üldözötté, az elnyomó rendszer áldozatává. Így történt ez Sándor István szalézi testvér esetében is, akit 1953- ban kivégeztek. Őt avatják boldoggá október 19-én. Ki volt ő?

Sándor István Szolnokon született 1914-ben, édesapja MÁV segédmunkás volt. 1931-ben a fémipari szakiskola elvégzése után vasesztergályosként helyezkedett el. 1936-ban belépett a szalézi rendbe, laikus testvér vált belőle. 1940-től 49-ig nyomdászként dolgozott a rákospalotai szalézi nyomdában. Közben 1941 és 45 között kisebb megszakításokkal híradós katonaként szolgált a hadseregben. Sándor István lakhelye, s működésének fő színhelye a Clarisseum volt. Itt volt 1950 tavaszáig a szalézi rendház és a legszegényebb családok iskolás gyermekeit befogadó fiúnevelő intézet, amelyhez annak idején egy nagy park, egy cserkészotthonnak szolgáló ház, egy nyomda és több más épület tartozott. A szaléziak a két világháború közötti években jelentős mértékben támogatták a katolikus munkásifjú mozgalom (KIOE) ügyét, az ország számos pontján a szalézi rendházakban működtek apostolkodó munkásifjú csoportok. A szegénysorsú munkásfiatalokkal foglalkoztak, ezért látott az egyre erősödő kommunista hatalom ellenséget a rend tagjaiban.

A szerzetesrendek működésének betiltását követően Sándor István kezdetben sekrestyésként tudott elhelyezkedni, de emellett tovább folytatta, immár illegalitásban, az ifjúsággal való foglalkozást: kirándulásokat, magánlakásokban összejöveteleket szervezett, és hittant tanított.

Milyen ember volt Sándor István?

Rendtársai nyugodt, csendes emberként emlékeznek rá, akinek nem kellett sem kiabálni, sem fegyelmezni, már a puszta figyelmével, imádságos jelenlétével nevelt. Rendet és tisztaságot tartott, s ezt kívánta meg a növendékeitől is. Nem volt túlzottan szószátyár, megtalálta a beszéd és hallgatás megfelelő egyensúlyát. Szerették a fiatalok, keresték a társaságát, szívesen időztek vele. Sándor István tudatosan készült a szalézi pályára, mint szerzetes testvér. Olyan lelki és szellemi szintet ért el, ami őt alkalmassá tette arra, hogy vezesse a fiatalokat.

Mivel vonta magára a kommunista hatalom haragját?

1949-ben, amikor az ÁVH besorozott állománya egy részéből három hónapos kiképzést követően létrehozták az egy-kétszáz fős pártőrséget, ebbe előszeretettel válogattak be árvaházban felnőtt fiatalokat. Így történt, hogy Sándor István tanítványai közül is bekerültek néhányan az ávó tagjai közé, és volt, aki továbbra is tartotta Sándor Istvánnal a kapcsolatot. Ez volt a fő ok, ami miatt Sándor Istvánt megfigyelés alá helyezték.

Időközben Újpest főutcáján, az Árpád úton új kocsma nyílt, ami a Pokol csárda nevet kapta. Bejáratánál ez volt olvasható: „Lépjen be a Pokolba!” A közelben volt a szaléziak Clarisseum nevű háza, ahol korábban az államosított szalézi nyomda és oratórium működött. Sándor István és tanítványai úgy érezték, hogy a kocsma cégérén díszelgő felirat kigúnyolja a hitüket, ezért egy éjjel szurokkal bekenték a táblát. A kocsma tulajdonosa kihívta az ÁVH-t, akik nyomozókutyákkal érkeztek. A nyomok egyenesen a Clarisseumhoz vezettek, ahol elfogtak egy diáklányt és kínzásokkal kiszedték belőle a csoport több tagjának és az őket vezető szerzetesnek, Sándor Istvánnak a nevét.

A tartományfőnök rendtársaival előkészítette Sándor István testvér nyugatra való szökését, de ő az utolsó pillanatban úgy érezte, nem menekülhet el, amikor tanítványai itthon életveszélyben vannak. Visszaadta a hamis iratokat és a pénzt, és maradt. Kiss István álnéven bujkált, és folytatta azt a lélekmentő munkát, amelyet a dolgozó magyar fiatalok érdekében fejtett ki. Letartóztatására 1952. július 28-án került sor. Az egyik utolsó koncepciós per – a Pártőrség pere – keretében ítélték halálra, amit 1953. június 8-án végre is hajtottak.

Családja a letartóztatást követően hosszú ideig semmit sem tudott sorsáról. Csak 1955-ben kapott az édesapa értesítést arról, hogy fiát demokráciaellenes szervezkedésért halálra ítélték, az ítéletet végrehajtották. Boldoggá avatásának az oka a kommunista diktatúrában való kiállás a hitért és a vértanúsága.

Miért lehet Boldog Sándor István a magyar fiatalok számára példakép?

Sándor István miután felismerte hivatását, kitartott ebben, bátran és nagylelkűen kiállt az egyház, a hit mellett. Lett volna rá lehetősége, hogy mentse az életét és elmeneküljön a diktatúra hóhérai elől, de szolidaritást vállalt a rá bízott fiatalokkal és vállalta a vértanúságot. Áldozata nem volt hiábavaló, mindannyiunk számára nagyszerű példa a helytállása, életének példája.