Bárdosy Éva: Legyetek tiszták!

Schadl János a Balaton-felvidéken ma is jóhírű építész, id. Schadl János fiaként született Keszthelyen, 1892-ben. Ötvenkét éves korában Tataóvárosban halt meg.
A huszadik század első harmadában bontakozott ki művészete: végigskálázott ő is a nagybányai festők – Ferenczy Károlynál tanult – néhány izmusán, de hamar kikötött az avantgárd mellett, s attól fogva ott kereste saját kifejező eszközeit.

Schadl János kezdetben zenei tanulmányokat folytatott Bécsben, majd 1915-ben Keszthelyen megismerkedett Ferenczy Károllyal, s hatására még abban az évben beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára. Két évvel később megszakította tanulmányait, s a MA című folyóirat körül csoportosuló aktivista művészekhez csatlakozott. Remek rajzkészsége, elementáris tehetsége lehetővé tette számára, hogy rövid festészeti tanulmányai ellenére is, kész művészként lépjen fel. Saját képére formálta az aktivizmus jellemzőit, a tömör és formákkal határolt kompozíció adta festőiséget. Néhány évvel az első világháború után, a trianoni tragédia és
a 19-es véres diktatúra borzalmai nyilvánvaló kihatással voltak Schadl János művészetére is: az aktivistáktól eltávolodott, festészetében pedig mind intenzívebbé vált a transzcendenciára való hajlam, a spirituális kötődés. Vallásos expresszionizmusa a rajongó áhítat és a hit hevületétől olykor naiv, de egyúttal roppant egyéni színezetet kapott. Bibliai tárgyú, szimbolikus kompozíciói és kubisztikus városképei a tízes és húszas évekbeli korszakát jelentős művészi rangra emelték. Kifejezőerejét éles kontúrok, erőteljes folthatás, festményein a szinte izzó színek és a kemény kontrasztok alkalmazásával fokozta.

A Kieselbach-gyűjteményhez tartozó Emberek, legyetek tiszták! című Schadl kép konkrét, prófétai céllal készült, 1923-ban. Már címével is az etikai értékekre helyezi
a hangsúlyt. A főalak a képen Jézus, de nem a keresztény ikonográfiában állandósult szakállal megjelenítve. Fejét glória övezi, jobbját szívére szorítja, baljával előtte álló két tanítványát öleli. A tisztaságot a képzőművész a fény és az épületstruktúrák egymást is keresztező ívei, a sötétségből a világosságra törekvő emberarcok által is megfesti számunkra. Jézus a kép címében megjelenő tanácsot valószínűleg soha nem ejtette ki a száján, különben megőrizték volna az evangéliumok. Amikor Ő tettekre szólította fel övéit, ilyeneket mondott inkább: „Ti adjatok nekik (az éhezőknek) enni. Menjetek el az egész világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Gyógyítsátok meg a betegeket! Betérve valahová így köszönjetek: Békesség e háznak!” A tisztaság itt tehát gyűjtőfogalom, magába foglalja mindazt, amit a jézusi örömhír Schadl János hitének jelent: Isten velünk van, isteni életét továbbadja övéinek, bátorítja őket, személyre szabott küldetést ad nekik, felhatalmazza őket
a jóra. Ehhez pedig – tulajdonképpen kizárólag – pusztán hitre lesz szükségük, nem érdemes még két pár lábbelit sem magukkal vinni a missziós utakra.
A kép szemlélőivel is megtörténhet, hogy szemük elé sorakozik mindaz, ami számukra valóságos hitélménnyé teszi Jézus örömhírét. szimbolikus kompozíciói és kubisztikus városképei a tízes és húszas évekbeli korszakát jelentős művészi rangra emelték. Kifejezőerejét éles kontúrok, erőteljes folthatás, festményein a szinte izzó színek és
a kemény kontrasztok alkalmazásával fokozta.

Bármerre indulj, találkozol velem
én vagyok a szél, ki a nap húrjain babrál
s a szelíd tekintetű este is én vagyok
ki bő és gyapjas köpenyével betakarja
a nyugtalankodó világot.  

Kass ák Lajos: Titokzatos játék (részlet)