Molnár Gábor: NOPOKI

A perui Amazonasban 3-400 ezer indián él, ebből Ucayali tartományban, egy 2007-es felmérés szerint 68 ezren. Peru társadalmának egyik periférikus területéről van szó, ahol a fiatalok a gyorsan változó világ új kihívásaival szembesülnek: őseik hagyománya és több ezer év kultúrája találkozik a modern és globalizálódott világ innovációival. A NOPOKI ebben a kontextusban kínál lehetőséget indián fiatalok képzésére, a szolidaritásra, a kulturális értékek megmentésére és a kulturális identitás erősítésére. Az egyetemet Zserdin Gellért San Ramón város magyar származású ferences püspöke alapította. 

aAz őslakosokra jellemző, hogy a természettel harmóniában, közösségekbe vagy családi klánokba szerveződve élnek. A térség egyik súlyos problémája a tanárok, a tanítók, a tanulásra motiváló tényezők és a megfelelő oktatási feltételek hiánya. Az oktatás, ha létezik egyáltalán, spanyol nyelven történik. Szükség lenne indián nyelven oktató tanárokra. A tanulók sok esetben nem értik az ország távoli részeiről odahelyezett tanárok nyelvét (spanyolt), így az oktatás hatékonysága is megkérdőjelezhető.

2008-ban sikerült megvásárolni a campusnak szánt 30 hektáros földterületet, amit a hallgatók maguk tisztítottak meg a gazoktól, hogy elkezdődhessenek az építkezési munkák. 2010-re épült fel az új központ. 2011-ben végzett az első 26 hallgató. 2012-ben újabb 33 diák fejezte be sikeresen tanulmányait, akik jelenleg már az UCSS-n, Limában folytatják egyetemi kurzusaikat. A diplomások közül többen visszatérnek saját közösségükhöz, hogy az ott élő fiatalokat tanítsák- neveljék, előmozdítsák a közösség fejlődését. Sokan a turizmus, a hagyományos kézműipar, az egészségügy, a mezőgazdaság, az erdészet területén dolgoznak, már a NOPOKI-ban megszerzett ismeretek és értékrend alapján.Zserdin Gellért magyar (horvátországi) ferences szerzetes 1975-ben érkezett Peruba. 2002-től San Ramón püspöke. A NOPOKI egyetemet a Tambo folyó partján, Atalayában hozta létre. Az intézmény asháninka nevének jelentése: „Megérkeztem”. Az UCSS (Universidad Católica Sedes Sapientiae, Lima) részeként működő katolikus oktatási központ 2006-ban egyetemi előkészítő kurzusokkal nyitotta meg kapuit. A környék indián közösségei nagy lelkesedéssel fogadták az új programot. Ekkor körülbelül 60 fiatal érkezett a képzésre, akik egy éven keresztül készültek fel felsőfokú tanulmányaik megkezdésére. Közben az UCSS kidolgozta azt a kétnyelvű interkulturális tanulmányi programot, amelyre 2007-től felvételizhetnek a fiatalok. Az első évben 70-en jelentkeztek az egyetemre, közülük 57-en kezdhették meg tanulmányaikat. Az évenként sorra kerülő felvételi vizsgákon nem csak a tudományos ismeretek számítanak, hanem az Amazonas térség és a bennszülöttek valósága iránti elköteleződést is értékeli a felvételi bizottság. Fontos szempont az indián nyelvek ismerete. Az intézményben 2007-től az UCSS tanárai is oktatnak. Ebben a kezdeti időszakban a püspökség épületeiben zajlott az akadémiai élet, és itt is laktak a diákok húszfős hálószobákban.

Jelenleg 250 hallgató vesz részt ingyenesen az intézmény oktatási programjában. Valamennyien indián közösségek tagjai: asháninka, shipibo-conibo, nomatsiguenga, yine, ashéninka, cashinahua, yánesha és awajun indiánok. Rajtuk kívül 170 mesztic hallgató is tanul a NOPOKI-ban, akik havonta 150 sol tandíjat fizetnek, ami fedezi az elektromos áram költségeit és a biztonsági őrök fizetését. (Jelenleg 1 perui sol kb. 2,7 USD-nek felel meg.) A tanárok bérét az UCSS fedezi, az építkezéseket a püspökség finanszírozza, továbbá Spanyolországból érkezik támogatás a felmerülő kiadások jelentős részére. Az intézmény hosszú távú célja az önfenntartást előmozdító tevékenységek fejlesztése.

Három szakirány közül lehet választani az egyetemen: Kétnyelvű Interkulturális Magiszteri Képzés, Gazdálkodás, valamint Mezőgazdasági- és Erdőmérnöki szak. A választható tanulmányok teljes mértékben igazodnak a helyi szükségletekhez. A NOPOKI képzési és értékrendszere lehetőség a helyi társadalmat romboló gazdasági tevékenységek és kapcsolatok megváltoztatására. Ezek a gazdasági tevékenységek (erdőirtások, drog alapanyagok termesztése, drogkereskedelem stb.) felszínes „fejlődést” eredményeznek, gyors és könnyű meggazdagodást jelentenek keveseknek, miközben az emberek közötti kapcsolatok tönkremennek, elhatalmasodik a bűnözés és az erőszak.

A Tambo, az Urubamba és az Ucayali folyók vidékéről származó hallgatók – az infrastruktúra teljes vagy részleges hiánya miatt – sok esetben kis tutajukon, vagy az őserdő kitaposatlan ösvényein érkeznek Atalayába, az egyetem székhelyére. A diákok egy része olyan családokból származik, ahol a szegénység és az erőszak szomorú ténye határozza meg a mindennapokat. Az egyik tanár szavaival a NOPOKI-ban: „…a hallgatóknak van mit enniük, van hol aludniuk, megvannak az alapvető higiéniai feltételek, ruhák, egészség. Mindez nagy érték. A fejlődés kulcsa az oktatás. A hallgatók ebből az intézményből egy integrált képzéssel kerülnek ki…”

A NOPOKI előmenetelét erősíti az a sajátos tény, hogy a perui állam indián ösztöndíjprogramja kudarcba fulladt. Az atalayai indián egyetem egy újabb példája a régi bölcsességnek: pusztán a pénz osztogatása nem megoldás. Nem elég, ha anyagi eszközöket bocsájtanak egy program rendelkezésére: kísérni, motiválni, támogatni kell az indián kultúrákból származó tanulókat, és ha lehet, saját kulturális kontextusukban biztosítani számukra a képzéseket, valamint a fejlődés lehetőségét. Mindezek a NOPOKI-ban megvalósulnak.