Előző cikk Következő cikk
SzínTér

Udvarhelyi Erzsébet: Mi amigo Machuca

Az Andrés Wood rendezte Machuca című chilei-spanyol-angol-francia filmdráma a chilei diktatúra korszakát dolgozza fel. Az alkotás a 2004-es cannes-i filmfesztiválon nemzetközi film kategóriában elnyerte a legjobb filmzene díját.

a

A chicagói Andrés Wood 2004-es filmje 1973-ban játszódik Santiago de Chilében, az Allende-diktatúra megdöntésekor, a Pinochet-féle puccskísérletkor. Bár a rendező még csak nyolc éves volt a Pinochet-féle hatalomátvételkor, egész életre szóló nyomot hagyott benne a chicagói Padre Gerardo Whelan integrált oktatási kísérlete Santiago de Chilében, amelynek lényege az etnikailag és társadalmilag vegyes összetételű osztályok létrehozása volt. Whelan atyát Pinochet katonai diktatúrája eltávolította, ekkor ő Santiago szegénynegyedeiben dolgozott tovább. A film elsősorban neki állít emléket. A Páter az 1990-es években visszatért az iskolába, de sajnos a film 2004-es megjelenését már nem érhette meg. „Ez az első alkalom – mondja Wood –, hogy egy rendező, aki átélte a chilei diktatúra korszakát, filmet forgat erről az időszakról, ez az első alkalom, hogy ennek a generációnak az egyik rendezője (a harminc és negyven év közötti generáció) a chilei történelemnek ahhoz az időszakához nyúl vissza, amelyet ez az ország azóta sem tudott feldolgozni.” 

Andrés Wood annak a chilei Népi Unióhoz tartozó filmes generációnak kívánt elsősorban emléket állítani, akik száműzetésbe kényszerültek. Különösen Helvio Sotonak, Patricio Guzmánnak, Raúl Ruiznak, Miguel Littínnek. Produkciójában François Truffaut hatása különösen érzékelhető, főként a Viszontlátásra, gyerekek! című Truffaut-filmmel mutat rokonságot a Machucatörténet. De Wood sokat kölcsönzött Louis Malle szimbolikus érzelmi világából is.

A chilei Allende- és Pinochet-rezsim történelmi igazságtalanságait eddig még senki sem közelítette meg egy gyermekbarátság nézőpontjából. A gyermeki szív önfeledtségéből, a gyermekekéből, akik nem ítélkeznek, nem nyilvánítanak véleményt, csupán szemtanúi a cselekménynek, amely – ahogy Wood megjegyzi – pont ettől válik eredetivé és hitelessé.

Andrés Wood két ellentétes világot mutat be: Santiago polgári negyedét és a nyomornegyedet a Mapocho partján. A 11 éves sápadt arcú, vörös hajú Gonzalo Infante Santiago gazdag negyedének lakója, bizonyára bevándorló család gyermeke, a katolikus Szent Patrik Gimnázium tanulója, ahová a santiagói nyomornegyedből szegény sorsú gyermekek érkeznek. Gonzalo barátságot köt a nyomornegyedből érkező Pedro Machucaval. Kapcsolatuknak köszönhetően – látva a mély társadalmi különbségeket – rájön, hogy az életet máshogy is lehet élni, mint ahogy eddig ő élte, kemény nélkülözésben, de nagy szívvel. Megismerkedik Machuca munkanélküli anyjával és Pedro alkoholista apjával. Gonzalo apja a hatalmon lévő Unidad Popular párt szimpatizánsa, anyjának szeretője van. Gonzalo és Pedro barátsága nem bírja ki a politikai erőszakot. A Pinochet-rezsim véget vet a pedagógiai próbálkozásoknak is. A katonák fegyverekkel körbeveszik a nyomornegyedeket, házkutatásokat tartanak, gyilkosságokat követnek el. Gonzalo – amennyire egy gyermek esetében tudatosságot feltételezhetünk – belesodródik a Machuca család letartóztatásának ügyébe és így barátságuk megszakad.

A felemelő barátság élményét kénytelen lerombolni magában ahhoz, hogy saját életét tudja majd továbbélni, saját környezetében. Gonzalonak a film végén el kell fogadnia, hogy az ember nem válthat olyan könnyen tábort, sem személyiséget, mindenkinek el kell fogadnia saját történetét, sorsát, kultúráját, társadalmi közegét, még akkor is, ha azt nem nagy büszkeséggel teszi.

Az élénk színekben tobzódó latin történet vörös zászlós szocialista tüntetéseiben nagyon szépek az arcok, az emberek, tiszták a gyermektekintetek, valódiak az érzések. Egy hamisítatlan latin világ hamisítatlanul érzelmes húrokat penget.

Machuca, chilei-spanyol-angol-francia filmdráma,
2004, rendezte: Andrés Wood, 120 perc