Mustó Péter SJ: Levelek Dél-Amerikából

A Levelek Dél-Amerikából című könyv nem tisztán szépirodalom. Konkrét személyeknek szóló, szabályos levelek gyűjteménye inkább, de bennük minden interjúnál hitelesebben, részletesebben tükröződik Dél-Amerikának az az arca, amelytől az élményekre vágyó utazó általában megriad. A szerző németországi barátainak, segítő szándékú ismerőseinek, rendtársainak és elöljáróinak írt leveleiből a puritán evangélium bontakozik ki, az tudniillik, amely a szegényeknek hirdettetik. S még az sem mindegy, hogyan. 

KÖRLEVÉL BARÁTOKNAK

Bogotá, 1986. december 8.

Tulajdonképpen mindig az volt a titkos vágyam, hogy egy Barnio Popularba bejussak. Ezt a közösséget itt népi negyednek, nálatok szegénynegyednek nevezik. Sokáig tartott az út, amíg ideértem. Most sikerült. San Pablóba, pontosabban Granjas San Pablóba (Szent Pál pajtájába) költöztem. […] A 32-es út meredeken visz felfelé a keleti hegyoldalra, az egyre zsúfoltabb negyedek felé. A szűk utcán csak úgy hemzsegnek a munkába vagy iskolába rohanó emberek, gyerekek. Tarka összevisszaságban apró üzletek, rács mögé rejtett szegényes kirakatok. Az utcasarkokon sötét tekintetű tolvaj suhancok. Sok ismerős utcagyerek innen származik. Ez a nyüzsgés mindig elbűvöl.

Jézus Kistestvérei élnek itt. Már 1978-ban miséztem náluk. Hatvannégy négyzetméter alapterületű emeletes téglaházban egy kistestvérrel és öt családdal lakom együtt. A családok a mellékhelyiséget közösen használják. Nekem szinte luxuslakosztályom van pici konyhával és fürdővel. Csodás a kilátás a városra és a keleti Kordillerákra. Pompásan viruló zöld növényeim élettel és derűvel töltik be szobámat. Egyszerű bútoraimat saját közösségi műhelyünkben készítették. […]

Egyszerű embereket kerestem Bogotában, akik városnegyedük érdekeit tartják szem előtt. Ilyen például Esneda Cano. Tulajdonképpen már évek óta hívott, hogy ismerjem meg városnegyedét. A Benposta konyhájában találkoztunk még 1979-ben. Szakácsnő volt, hatgyermekes családanya. Akkor már sejtettem, hol állhat körülbelül politikailag. Megkérdeztem, kommunista-e. Élénken tiltakozott.

A fiatalok szemében több ő, mint szakácsnő: az igazságosság nagy tanítómestere, a legjobb nevelő. Azonnal észreveszi az igazságtalanságot. Ha az egyik fiatal a tekintélyét saját érdekei érvényesítésére használja, Esneda rögtön figyelmezteti. Ha a másik visszaél erejével, ügyességével, hatalmával a gyengébbek rovására, tüstént tiltakozik. Ha valahonnan kirekesztenek egyeseket, fölemeli szavát: „Köztetek az igazságosság uralkodjék, ne úgy, mint az országban!” Nagyon szeretik a fiatalok. Nekem is tanítómesterem lett.

Kolumbia úgynevezett erőszak-korszakában, a negyvenes évek végén született, mikor a konzervatívok és a liberálisok egymást mészárolták le. Édesapja – vidéki parasztember – liberálisnak vallotta magát. Megölték. Édesanyja tíz gyermekkel egyedül maradt, s összeomlott férje halála után. A gyerekeket szétszórták, Esneda nem is hallott többet a családjáról. Bogotá egyik plébániáján nőtt fel, szolgált a plébános édesanyja mellett. Bár iskolába nem járhatott, nem bántak vele rosszul. A papokban később is mindig megbízott.

Esneda felnőtt, gyermekei lettek, s már egy másik plébánián dolgozott, Tunjuelitóban, az akkori Bogotá egyik hírhedt nyomornegyedében. Itt ismerte meg azt a három híressé vált spanyol papot, akik forradalmárok lettek. Egyikük később Kubába ment, a második egy kolumbiai gerillának a vezetője, ismert személyiség lett. Ha a kolumbiai hadsereg megtalálná, nyomban agyonlőnék. A harmadik a hegyekben halt meg forradalmárként. Ő tanította meg Esnedát írni és olvasni. Ez a három pap Esneda életében valamiképp a messiást jelentette, a megváltást a tudatlanságból, kiszolgáltatottságból, reménytelenségből. Ilyen forradalmi légkörben és lelkesedésben élt a hatvanas években. […] Esténként fárasztó munkájából városnegyedébe hazatérve titkos politikai összejövetelekre járt, agitált, szervezkedett. Forradalmárokat toborzott a fiatalok közül. Saját fiait is erre biztatta. Hősi halottak édesanyja akart lenni. Nem hittem a fülemnek, de ő komolyan gondolta. […]

Csoportjának egyik tagja elárulta, […] s Esneda 1980-ban többekkel együtt börtönbe került. Megkínozták tizenhat éves fiával együtt. Keserűen csalódott, látva, hogy az osztálykülönbségek a forradalmárok között megmaradtak a börtönben is. […] De másra is felfigyelt. Arra, hogy a kínzás célja és értelme nem egyszerűen az információszerzés. A megkínzott ember akaratlanul is elárul titkokat, tehát a kínvallatás elsődleges célja, hogy a megkínzott az önbecsülését veszítse el. […] Szabadulását jezsuita társaimnak köszönhette, akik ügyvédet fizettek számára. Pár hónap múlva szabadlábra került, vissza a Benposta konyhájába. Akkoriban hívott meg, és vitt magával a Granjas San Pablóba.

Azt hiszem, kiszabadulása után, 1981-től már nem hitt a forradalomban. Életét ezután egészen fiatal anyák és gyerekek nevelésére akarta szánni. Saját kunyhójában alapított egy óvodát, amit a lányaira bízott, míg ő maga pénzt keresett. Majd elkezdte szervezni az anyák csoportját. Ekkor adtam neki először anyagi támogatást. Ő nem azt kéri tőlem, hogy vegyem át valaminek az irányítását, hanem, hogy segítsek nekik céljukat megvalósítani. Most egyre komolyabban dolgozunk együtt: vele és a városnegyed elkötelezettjeivel. […]

Itt említem meg az önszerveződést, amelyről Münchenben annyit beszélgettünk, és nektek is igen fontosnak tűnt. Mindig visszariadtunk a felülről jövő kezdeményezésektől, a fentről irányított intézményektől. A harmadik világban mi szerzetesek sokszor felülről, kívülről szólunk bele a szegények életébe, mintha gyerekként kezelnénk őket. Sok szegény örül is ennek a szerepnek, mert nem kell gondolkodnia, felelősséget vállalnia. Ezt szeretném elkerülni. Sosem akartam alapító atya lenni. […]

Most Esnedával és a többiekkel szervezkedünk. Egy csapat tagja vagyok. Esneda olyan asszony, aki épp nem kívülről, még kevésbé felülről vár megoldásokat. Belülről, alulról építi közösségét, annak életét, fejlődését. Külső befolyás és pénz nélkül. Csak személyes elkötelezettségét veti be, csak tekintélyét hozza magával. Erre vágytam. Az élet születik, fejlődik, belülről erősödik. Isten belül működik. […]