Medve Helga: Tehetséges és roma

Kispesten a Jezsuita Roma Szakkollégium most szeptemberben működésének már a második évét kezdi, továbbra is azzal a céllal, hogy speciális segítséget nyújtson a felsőoktatásban részt vevő roma fiataloknak tanulmányaik elvégzéséhez. Antal István tanulmányi vezetőként a kezdetektől tevékenyen részt vesz a kollégium munkájában. Vallja, hogy az intézmény segíthet a diákoknak identitásuk megőrzésében, valamint fölkészíti őket a tevékeny társadalmi szerepvállalásra is.

Miért egyedülálló ez a szakkollégium?

A szakkollégium programja három pilléren nyugszik. Először is egy igen vékony társadalmi réteget szólítunk meg általa, hiszen elsősorban olyan roma fiataloknak hoztuk létre, akik a felsőoktatásban tanulnak. Másodszor: két fő szándék érvényesül az intézményben, egyrészt a tehetséggondozás, másrészt a tudományos felkészítés. A cél tehát nem pusztán az, hogy a kollégisták elvégezzék az egyetemet, hanem hogy fölkészüljenek a minőségi tudományos munkára és a tevékeny társadalmi szerepvállalásra. A harmadik, talán legfontosabb összetevő, hogy a kollégium a keresztény értékrend mellett kötelezte el magát, ezt tekintjük fő irányelvünknek.

Egy éve működik az intézmény, milyen a visszhangja Európában?

A társadalmi felzárkózás és a roma stratégia Európa-szerte fontos nézőpont. A visszajelzések alapján megállapítható, hogy Nyugat-Európában pozitív példaként említik a magyar szakkollégium-hálózatot és a magyar roma stratégiát. Tavasszal 35 német gyakornok látogatta meg intézményünket, akik érdeklődtek a szakkollégium feladatvállalása, belső struktúrája iránt.

Tavasszal változás történt a Jezsuita Roma Szakkollégium vezetőségében, melynek eredményeként megváltozott az ön pozíciója és bővült a munkaköre. Mennyire érte váratlanul a rektori kinevezés?

Váratlanul ért a megtiszteltetés, hiszen nem is sejtettem, hogy engem fognak kinevezni. Szerencsére Bárczi Miklós prorektor nagyon készséges volt a feladatok átadásánál, így nem történt törés az ügymenetben. A munkaköröm sok mindennel kiegészült, de nagyon gyorsan föl tudtam venni a ritmust. A rektori feladatok adminisztratív és organizációs tevékenységei mellett a szakkollégium tanulmányi vezetője is vagyok.

Milyen feladatokat lát el tanulmányi vezetőként?

Tanulmányi vezetőként három fő modult koordinálok: a közismereti szemináriumokat, melyek arra szolgálnak, hogy a roma hallgatók fölzárkózzanak az egyetem színvonalához; Hofher József jezsuita önismereti kurzusait, amelyek a kollégisták részéről igen nagy érdeklődésre tartanak számot, mivel hatékony segítséget nyújtanak a fiatalokat ért frusztrációk feldolgozásához és a helyes életvezetéshez; továbbá koordinátora vagyok a kettős identitás modulnak. Ennek keretében olyan jeles roma és nem roma előadókat hívunk meg, akik a társadalmi szerepvállalásukról, valamint a tudományos munkájukról tartanak előadást, mintegy példaként szolgálva a kollégisták számára.

Munkája során sikerült közvetlen viszonyt kialakítania a kollégistákkal? Mennyire ismeri a problémáikat?

Érzékenyen érintenek a cigány hallgatók problémái, mivel én is roma vagyok. Ugyanazokkal a nehézségekkel szembesültem egykor én is, mint amikkel most a kollégisták többsége találkozik. Épp ezért nagyon nyitottan fogadják az észrevételeimet és Hofher atya életvezetési tanácsait. Rendkívül fontosnak érzem a személyes példamutatást, hogy a szakkollégisták lássák, van rá mód, lehetséges cigányként is elérni a kitűzött céljaikat, és ehhez nem kell föladniuk az identitásukat. Éppen ezért a szakkollégiumnak nemcsak az egyetemi szinten van küldetése, hanem a közoktatás többi terültén is. Például rendeztünk már motivációs táborokat általános és középiskolásoknak. A szakkollégisták saját személyes példájukkal motiválták a többi cigány diákot arra, hogy érdemes tanulni, mert ha eléggé elszántak, nyitottak és kitartóak, akkor felvételt nyerhetnek az egyetemekre, valamint a roma szakkollégiumokba, ahol speciális segítséget kaphatnak tanulmányaik elvégzéséhez.

Önnek milyen akadályokat kellett leküzdenie? Honnan merített erőt mindehhez?

Életem első nyolc évét Szabadszálláson, a cigánytelepen töltöttem. Bár a szüleim nem értelmiségiek, de fontosnak tartották, hogy szakmát tanuljak, és mindig támogattak a célkitűzéseimben. Az általános iskolában azonban sajnos sokszor kaptam megjegyzéseket, még a tanáraimtól is, a származásom miatt. Ennek ellenére szerencsésnek vallom magam, mert egy idő után már nem vettem tudomást a közösség diszkriminatív hozzáállásáról. Sőt, a nehéz körülmények nem a teljes önfeladás felé vittek, hanem a szorgalmat, az igyekezetet és a hitet erősítették bennem. Ennek köszönhetően aztán szociálpolitikusi diplomát szereztem, elsajátítottam a tudományos hátteret ahhoz, hogy a saját közösségemnek segíthessek. A szakkollégiumot méltó helyszínnek tartom célkitűzésem megvalósításához. Munkám során örömmel tapasztalom, hogy ez az intézmény egy olyan védőburkot jelent, melyben a diákok könnyebben fel tudják dolgozni a nehézségeket, ahol nem sérül a cigány fiatalok identitása, ugyanakkor erősíti a közösségtudatot, az összetartozás élményét.