Bata Viktória: Könyvmolyok

Az olvasás valóban magányos tevékenység? Csupán introvertált és zárkózott emberek bújnak el más világokba, más korokba, történetekbe? A 2008 decemberében indított moly.hu ezekre a sztereotípiákra cáfol rá, a honlap ugyanis olyan embereket gyűjt össze, akik nemcsak olvasni szeretnek, hanem olvasási élményeiket szívesen meg is osztják másokkal. A több mint ötvenezer tagot számláló oldal segít az olvasmányok rendszerezésében és felkutatásában, továbbá számos más funkciót is kínál a felhasználóknak. A mára már hatalmasra növő rendszer mögött egy lelkes „könyvmoly” áll: Nagy Bence, aki a moly.hu megalapításával olyan kezdeményezésbe fogott, ami sokak számára átértelmezi az olvasás fogalmát.

Az oldal idén decemberben már a negyedik születésnapját fogja ünnepelni. Hogyan kezdődött a moly története?

A moly gyökerei tulajdonképpen egy személyes élményből fakadnak, ugyanis 2008-ban költöztem Budapestről Rákospalotára. Ezzel együtt megváltoztak az életkörülményeim is, többek között például legalább két órát utaztam naponta és így rengeteg időm volt olvasni. Ekkor szembesültem azzal, hogy bár megvolt a saját várólistám azokkal a könyvekkel, amiket el szerettem volna olvasni, amikor ezek elfogytak, tanácstalanná váltam, nem tudtam, mi alapján válasszam ki a következő olvasmányomat. Úgy éreztem, kellene valamilyen rendszer, ami segítene ebben. Ez a való életben alapvetően már működött, hiszen megkérdeztem az ismerőseimet, hogy van-e valami jó könyvük, vagy mit olvastak mostanában, esetleg van-e, amit kifejezetten nekem ajánlanának. Tulajdonképpen ennek a kérdésfelvetésnek az automatizálásával született a moly: a barátok regisztrálnak, bejelölik és véleményezik az olvasmányaikat, ezek alapján pedig eldönthetem, hogy el szeretném-e olvasni az adott könyvet. Ezek voltak a kezdetek. De hogy Douglas Adamset idézzem, „egér tervez, Isten végez”. Az oldal ugyanis egészen más irányt vett, és egy meglehetősen egyszerű rendszerből a legnagyobb magyar könyves közösségi oldallá nőtte ki magát. Ennek ellenére a kezdeti alapelvek többsége máig érvényes, például hogy nem egy készen átvett adatbázist használunk, hanem minden tartalmat a tagok töltenek fel, legyen szó fülszövegről, borítóról vagy akár a könyvekből vett idézetekről. Ennek az lett az eredménye, hogy ma már több mint száz-százötvenezer könyvet tartalmaz az adatbázisunk, mellette pedig a legnagyobb hazai idézetgyűjtő oldallá is váltunk, ami ma már körülbelül százötvenezer idézetet jelent, noha alapvetően nem ez volt a célunk. A rendszer közben rengeteg új funkcióval bővült és bővül folyamatosan, de valójában a moly.hu születéstörténetének lényege az, hogy segítsen kiválasztani a megfelelő olvasmányokat.

Említetted, hogy ebből az egyszerű kezdeményezésből végül a legnagyobb könyves közösségi oldal lett. Sokan úgy tartják, hogy az olvasás magányos, zárt tevékenység. Miért van mégis igény a közösségi jellegre?

Én már korábban is fejlesztettem általános célú közösségi oldalt, ami tulajdonképpen nem sokban különbözött a manapság széles körben használt portáloktól. Tulajdonképpen már akkor azt gondoltam, hogy talán érdemes lenne ezek helyett egy tematikus oldalt létrehozni, ami egy konkrét téma köré szerveződik. Például a különböző közösségi site-ok jellegzetessége az, hogy az ismerőseink tevékenységeit követhetjük nyomon, tehát alapvetően a valódi világban létező kapcsolatainknak a digitális archívumai. Viszont az érem másik oldala lehet, ha nem az embereken keresztül jutunk el bizonyos témáig, hanem a témákon keresztül jutunk el az emberekhez. Tehát ha valaki szeret olvasni, és ezáltal használni kezdi az oldalunkat, akkor valószínűleg egy bizonyos szinten hasonlít a többi, szintén olvasni szerető taghoz, és érdemes lehet megismerkedniük. Így alakulhat ki egy azonos érdeklődésű emberekből álló közösség, amit nagyban megkönnyít és segít az oldal tematizáltsága.

Az így kialakult közösség tagjai úgy látszik, nem elégszenek meg az online felülettel, hiszen a virtualitásból kiszakadva egyre többször találkoznak a való életben is különféle programok segítségével. Hogyan alakultak ki ezek az összejövetelek?

A legelső offline találkozóra, amin én is részt vettem, az oldal alapítása utáni évben került sor a Margitszigeten. Már ez előtt is voltak kisebb kezdeményezések, például néhány tag, akik az oldalon ismerkedtek meg, szeretett volna az online felületen kívül is találkozni, ezért összeültek és személyesen is megismerték egymást. Azóta pedig elmondhatjuk, hogy ezek a találkozók többé-kevésbé rendszeressé váltak, például több nagyvárosban is egyre gyakrabban verődnek csoportokba az ott élő „molyok”. Alapvetően most volt egy generációváltás az olvasótáborban, ami abban nyilvánul meg, hogy az első találkozókat aktívan kellett szervezni: vagy én szerveztem vagy egy szerkesztő, de mindenképp a csapatnak egy belső tagja. Legutóbb a Könyvhéten és a Könyvfesztiválon láttuk azt, hogy a tagok elkezdték az eseményeket maguknak szervezni, anélkül, hogy én tudtam volna róla. Tehát most már az egész önszerveződővé alakult át. Van egy mondás, hogy akkor igazán jó egy online közösség, amikor már elmennek együtt sörözni. Addig nem igazán lehet valódi „közösségről” beszélni, hiszen ha jó a társaság, egy idő után mindenki igényelni, vágyni kezdi, hogy ne csak a monitor előtt érezze jól magát, hanem személyesen is megismerkedjen a hozzá hasonló emberekkel.

Visszatérve az oldal online tartalmára, milyen olvasást segítő, népszerűsítő megmozdulások jellemzik a moly.hu-t?

A moly fejlesztésére alapvetően jellemző, hogy legnagyobb részt igénykövető. Tehát ha látszik, hogy valamire tényleg szükség van, vagy a tagok igénylik, akkor az előbb-utóbb valamilyen módon megjelenik a rendszerben. Például a könyvek cseréje és eladása egy ilyen kézenfekvő igény, ami hasznos segítségnek bizonyul a felhasználók számára. Gondoljunk bele, hogy sokszor milyen borsos áron juthatunk hozzá egy-egy könyvhöz, és többségét egyszeri elolvasás után nem biztos, hogy meg is tartanánk. Ráadásul az oldal látogatóinak  jelentős része egyetemista, akik általában szűkös anyagi keretből gazdálkodnak, tehát az, hogy csere útján ingyen vagy egy másik tagtól való vásárlással olcsóbban jussanak olvasnivalóhoz, mindenképpen vonzó. Ilyen folyamatok által egy könyv egészen hosszú, sokszor izgalmas utat járhat be a tagokon keresztül.
Egy másik ilyen olvasásra buzdító lehetőség a molyon egy „kihívás” nevű funkció, amit szintén a felhasználói igények szültek. Ez tulajdonképpen arról szól, hogy a tagok kitűznek maguk és más felhasználók számára egy feladatot, ami általában egy adott témában vagy egy adott szerzőtől való olvasást jelent. A tagok már korábban is létrehoztak különböző eseményeket, amik egy-egy megadott könyv olvasására irányultak, annak ellenére, hogy az „esemény” funkciót valójában az offline találkozók és könyves rendezvények beharangozására hoztuk létre. Ezt a felhasználók által használt álfunkciót kellett valódi funkcióvá fejleszteni, és amikor ez sikerült, valóban nagy népszerűségre tett szert. Jelenleg úgy tűnik, hogy ez a leginkább olvasásra buzdító megmozdulásunk, mert noha csak egy virtuális kitüntetést lehet kapni a teljesítésükért, igen nagy motiváló erőnek tűnik. Rengetegen vesznek részt a kihívásokban, akár párhuzamosan többen is, és falják a könyveket azért az apró sikerélményért, hogy a nevük mellett kipipálhassák, hogy teljesítették.

Ráadásul mindezek mellett egyre több kiadóval is felveszitek a kapcsolatot.

A moly természete alapvetően nagyon kettős. Lényegében mindig is egy kommunikációs felületnek készült, nem pedig egy különösebben precíz könyvadatbázisnak. Ennek a kommunikációs felületnek az az előnye, hogy bárki bármilyen témában beszélgethet rajta. Abban határozottan látunk lehetőséget, hogy a kiadók regisztráljanak az oldalra és az aktualitásokat a molyon belül beszéljék meg az olvasókkal. Ez egy számukra is optimális helyzet lenne, mivel a moly.hu olyan felületet ad, ahol olvasni szerető emberek gyűlnek össze, így a kiadóknak mindenképp előnye származhat abból, hogy célzottan el tudja érni a közönségét. Az, hogy ez pontosan milyen formában fog történni, még folyamatosan alakul. Már vannak üzleti profilok, amiknek igazi célja az olyan működés lenne, ahol a kiadók is megtalálják a saját számításaikat, és mindemellett a felhasználókat sem terhelnék a reklámok áradatával.
A kiadók mellett ugyanezt a kommunikációs jelleget tudják kihasználni az oldalon regisztrált írók, akik között megtalálunk például olyan neveket, mint Baráth Katalin, Máté Angi vagy Bíró Szabolcs. Hogy ezt az irodalmi élet egy-egy szereplője igénybe veszi-e, az elsősorban írófüggő. Sok esetben a szerző szereti megbeszélni az olvasóival a könyveivel kapcsolatos észrevételeket, de el tudom képzelni azt is, hogy valakinek egyáltalán nincs szüksége közvetlen reflexióra.

Ilyen széles körű, olvasás köré szerveződő megmozdulásra tudsz mondani más hazai vagy külföldi példát?

Hazai terepen ilyen kezdeményezések csak a mienknél kisebbek léteznek, mi öleljük fel a legnagyobb közönséget ezen a téren. Külföldön mindenképp kiemelhető a goodreads.com, ami a legnagyobb és legjobb oldal ezen a területen. Hihetetlen mennyiségű embert fog össze és töménytelen mennyiségű funkciót kínál, ráadásul, ha jól tudom, egy-két európai nyelvre is elkezdték lefordítani, ezért szerintem hamarosan el fog terjedni itt, a kontinensen. Szerencsére azt kell mondanom, hogy a moly más. Mi még mindig sokkal inkább vagyunk kommunikációs felület, mint egy hatalmas adatbázis sokfajta lehetőséggel, és ezzel egészen egyedülállónak mondhatjuk magunkat.

Van valamilyen stratégia vagy „tagcsalogató”, amivel az oldal elérte ezt a nagymértékű publicitást?

Igazából jelenleg leginkább az az elv működik, hogy aki rátalál az oldalra, az rátalál, nincsenek jól bevált tagcsalogató trükkjeink. Lehet, hogy majd lesznek, például egyre több helyen jelenik meg az a funkció, hogy a különböző honlapokon való regisztrálás során a fiókot össze lehet kapcsolni a különböző közösségi oldalak profiljaival, így a megosztott tartalmakat az ott lévő ismerősök is láthatják, automatikus kapcsolatot létesít velük. Ez kicsit ellentmond annak az alapelvnek, hogy a tematikus oldal a téma köré szerveződik és nem ismerősök köré, de ez még alakulni fog a jövőben. Jelenleg ötvenezer taggal számolhatunk, ami már skálázhatósági gondokat vet fel, tehát túl sok a tag, akik túl sok információt osztanak meg, és még nincsenek megfelelően kifejlesztve azok az eszközök, amikkel kezelni tudjuk ezt a rengeteg tartalmat. Szépen lassan tudunk előrelépni, és valószínűleg még pár hónapig meg fog felelni ez a természetes növekedési ütem.

Mint Magyarország legnagyobb könyves közösségi oldalának alapítója, hogyan látod az olvasás jövőjét?

Leginkább azt tudnám mondani, hogy maga az olvasási kedv nő, de hogy valójában mennyi időt töltünk könyvek olvasásával, azt nagyon nehéz megítélni. Történeti megközelítésből az olvasás az elektromosság megteremtéséig volt jelentős, aztán jött a rádió, amikor már nem kellett elolvasni a híreket, hanem hallhatóvá váltak. Ezt követte a televízió forradalma, ami gyakorlatilag elvette azt a lehetőséget, hogy az emberek az olvasott vagy hallott szavak alapján képzeljenek el egy vizuális világot. Ezek után már a múlt század 60-as éveiben elkezdték temetni a könyveket, amik természetesen még mindig kitartottak.

Aztán jött az internet, ahol kezdetben csak írott szövegek voltak, így az írás és olvasás újra tért nyert, de azt, hogy könyveket meddig fogunk olvasni, nem tudom megítélni. Azt mondhatjuk, hogy az olvasás egy meghatározott réteg élvezeti cikke, azoké, akik szeretnek egyéni világokat teremteni a saját képzeletükkel, ahelyett, hogy a már vizuálisan létrehozott, kész anyagokat fogadják be. Ez nyilván fárasztóbb, mint leülni egy film elé, hiszen egy könyvet általában nem olvasunk el két óra alatt, hanem egy napig, egy hétig, egy hónapig foglalkozunk vele. Ráadásul a világ sem abba az irányba halad, hogy az embereknek több ideje legyen olyan tevékenységre, ami közben teljesen egyedül lehet, vagy azzal foglalkozhasson, amivel igazán szeretne. De mégis hiszem, hogy ez az elfoglaltság még nagyon sokáig fog örömöt adni az embereknek.

Arra a kérdésre, hogy mennyi ideje jut olvasni, Nagy Bence is csak azt tudta válaszolni, hogy sajnos kevés. Érdemes elgondolkodni, hogy tényleg kezdünk-e eltávolodni az olvasástól mint szórakoztató tevékenységtől, és ha igen, miért kell így lennie? Egy ilyen közösségi sziget, mint a moly, reménysugár lehet a Gutenberg-galaxis fennmaradásához, ráadásul sorra jelennek meg az olyan könyvek, amik a fiatalabb generációval igyekeznek megszerettetni az olvasást. Ha ezeket a pozitív programokat sikerül továbbvinnünk, talán nem is tűnik olyan kilátástalannak az írott szó jövője.