Szentes Anna: Görbe tükörrel

A francia karikatúra mestere, Honoré Daumier (1808–1879) művészetét
a Szépművészeti Múzeum 170 lapból álló tárlatán ismerheti meg a közönség,
néhol saját magára ismerve. Az október 11-én nyíló és jövő év március 3-ig látogatható Így éltek ti című tárlatot a kurátor, Gonda Zsuzsa mutatja be.

G. Zs.: „A karikatúra első pillantásra, minden magyarázat nélkül hat” – fogalmazta meg Charles Philipon, akinek megbízásából Daumier elkezdett politikai karikatúrákat készíteni az 1830-as években. A La Caricature és a Le Charivari című szatirikus lapokban megjelent rajzok keményen bírálták „körtefejű” Lajos Fülöp polgárkirályt
és a vele fémjelzett politikai berendezkedést. 1835-ben szigorú sajtótörvényeket vezettek be, amelyek miatt aztán Daumier áttért a társadalmi szatírákra.
Ezek a rajzok sokkal szelídebbek, általuk a párizsi polgárság mindennapjait, szokásait figurázta ki a művész. 1848 és 1850 kötött, a második köztársaság idején úgynevezett pozitív karikatúrákat készített, majd pályáját ismét a politikai témájú rajzok zárják. Lényeges különbség, hogy míg fiatalkorában konkrét személyek, politikusok álltak támadásának célpontjában, addig az 1860–70-es években, valamint a második császárság bukása után, a kommün idejében allegorikus eszközöket használt
a karikatúra műfajában. Kiállításunkon is igyekeztünk ezt bemutatni; markánsan elkülönítve a politikai karikatúrát a társadalmi szatírától.

A 19. században alkotó Daumier alkotásait a ma embere is érti?

Egy részüket igen. Nem kell sok magyarázatot fűzni ahhoz a karikatúrához, amely bírósági tárgyalóteremben ábrázol egy bekötött szemű és szájú, hátrakötözött kezű embert, „Öné a szó, szabadon védekezhet!” felirattal. De vannak persze olyan politikai funkcióval rendelkező sajtóillusztrációk is, amelyeket a kortársak értettek, ma viszont már magyarázat szükséges hozzájuk. A Daumier által készített karikatúrákhoz egyébként a Le Charivari munkatársai szöveget is írtak. Ezeket olvasva néha az az ember benyomása, hogy a képi poén viccesebb, mint a szöveg. Így nem meglepő, hogy már a kortársak is vitatkoztak azon, hogy kell-e egyáltalán a szöveg
a rajzok mellé.

Mi tette Daumiert jó karikaturistává?

Hihetetlen jó rajzoló készséggel rendelkezett, rendkívül jó megfigyelő volt, évekre visszamenőleg meg tudott jegyezni egy mozdulatot, egy arcot. Rajzai mély emberismeretről tanúskodnak. Társadalmi kritikáinak célpontja és alanya
az a kis- és középpolgárság volt, amely vásárolta, olvasta a szatirikus lapokat. Daumier olyan típusokat teremtett, amelyek nagyon egyszerűen felismerhetők
és érthetők, ugyanakkor egyéni jellegük is van.

Daumier nemcsak rajzolt, hanem festett, szobrászkodott is.

Így van, de saját korában legtöbben mégis karikaturistaként tartották számon. Baudelaire ugyanakkor egy szalonkritikájában már a korszak egyik legnagyobb rajzolójának nevezte, és megpróbálta megszabadítani a lenézett karikaturista státustól. A művész barátai viszont még a halála előtt rendeztek egy átfogó, retrospektív kiállítást Párizsban, festményeit állítva a középpontba.
Mai értékelésünk szerint különböző művészeti tevékenységei egyenrangúak, együttesen adják Daumier művészi értékét.

Daumier életében többször változott Franciaország államformája. Ezek az események hogyan hatottak a művészre?

Daumier 22 éves volt az 1830-as júliusi forradalom idején, amelyben aktívan részt vett. Innen eredeztethető egész életén át tartó, következetes köztársaságpárti elkötelezettsége. Az 1830-as években készített karikatúrái kifejezik csalódottságát, hogy a republikánusok nem tudták kihasználni győzelmüket. A politikai nézeteiben nagyon is haladó Daumier egy területen azonban nagyon konzervatív volt: a nőket csak a családi tűzhely mellett tudta elképzelni. Ezt a meglátását rajzain is kifejezte.
A tudománynak élő kékharisnyák mellett a politikai babérokra törő, szocialista nőkről is készített karikatura-sorozatot.

Milyen szempontok vezették az Így éltek ti című tárlat anyagának válogatásakor?

A művész életében kb. 4000 litográfiát, vagyis kőrajzot készített, ezek közül több száz a Szépművészeti Múzeum birtokában van. Ez a mennyiség alkalmas arra, hogy
az életművet a kezdetektől az utolsó időszakig bemutassuk. A híres litográfiai sorozatokat 4-5 lap segítségével igyekeztünk bemutatni. A tárlaton négy rajz is látható, ezek közül mind technikailag, mind témáját tekintve kuriózumnak számít
a „Ne zavard köreimet” című szénrajz. Ez Arkhimédészt ábrázolja abban a pillanatban, amikor egy római katona megölni készül őt. A kiállításon eredeti Charivari példányokat is megtekinthetnek az érdeklődők. Továbbá ennek a lapnak
a mintájára itthon megjelent Dongó alcímű szatirikus újság néhány lapját is kiállítjuk, melyeket az Országos Széchényi Könyvtártól kaptuk kölcsön. Ezek kivételével
a tárlatot teljes mértékben saját anyagból rendeztük. Egyébként a Szépművészeti Múzeum Daumier-gyűjteményét a Nemzeti Kulturális Alap 2009-es támogatásával sikerült restaurálnunk.

A látogatókat a rajzok kidolgozottsága vagy inkább a témaválasztás nyűgözheti le?

Mind a kettő. Tényleg egy bámulatosan virtuóz rajzolóról van szó. Daumier specialitása a hóesés és az eső ábrázolása. Az éjszakai jeleneteket ugyancsak nagyon szépen vissza tudta adni a litográfia eszközeivel. Számomra nagyon kedves
az a lap, amely egy holdban gyönyörködő házaspárt ábrázol. Mesteri az erkély rácsainak a kidolgozása. Az első pillanatra idillinek tűnő alkotásban is megcsillan Daumier humora, hiszen a holdsarló ábrázolása a felszarvazott férjekre utalt
a korban.

A tárlaton vetítünk egy filmet is a művész munkásságáról, amit a Bibliothèque nationale de France-tól kaptunk. Ennek első kockáin a mai párizsi parlament képviselőit láthatjuk, majd a sort Daumier azonos témájú karikatúrái folytatják.
Hiába telt el rengeteg idő, nem sok különbség fedezhető fel a két kor képviselői között: ugyanúgy bóbiskolnak, grimaszolnak. A Daumier által megrajzolt arckifejezésekkel, mozdulatokkal jártunkban-keltünkben találkozhatunk tehát ma is. Mosolyoghatunk, magunkra ismerhetünk, hiszen így élünk mi is…