Előző cikk Következő cikk

Szigeti Szabolcs: A jó kormányzásról

Miért kell a 21. század elején még mindig a jó kormányzás feltételeivel foglalkozni, miközben a politika tudományával foglalkozó különböző tudományágak képviselői az európai civilizáció hajnala óta törekszenek
a kormányzáshoz szükséges képességek, illetve az ideális államforma meghatározására? Mi az a jó kormányzás? Mi a különbség a jó kormányzás
és a jó állam között?

nNéhány évvel ezelőtt a Párbeszéd Háza Faludi Ferenc Akadémiája konferenciát szervezett a jó kormányzás és a társadalompolitikai programok szelekciója témában. Úgy gondoljuk, hogy a konferencia kapcsán nemrég megjelent kötet ritkaságnak számít abból a szempontból, hogy a tanulmányok szerzői a jó kormányzás elméletétől a gyakorlati alkalmazás számos területéig fejtik ki álláspontjukat, és így a kötet a teológiától a jogon keresztül számos szakpolitikáig terjedően foglalkozik a jó kormányzás koncepciójával, azaz szokatlanul teljes
és összefüggő képet nyújt a jó kormányzás különböző lényeges aspektusairól.

Könnyen belátható, hogy a technológia egyre nagyobb léptékű fejlődése
és a társadalom folyamatos átalakulása megköveteli, hogy a politika különböző tudományágai időről időre új szintézisekkel és értelmezési kerettel álljanak
elő az összegyűlt tapasztalatok és a megfogalmazott elméleti tudás birtokában.
A politika tudományával foglalkozó különböző tudományágak képviselői így
az európai civilizáció hajnala óta törekszenek a kormányzáshoz szükséges képességek, illetve az ideális államforma meghatározására. Az ókori görög bölcselők úgy vélték, hogy az állam a szembenálló érdekek arénája, és keresték azt az ideális államformát, amelyben a szembenállás meghaladható lenne
a mindenki számára biztosított jólét érdekében.1 Később, a középkorban is olyan ragyogó művekben próbálták megrajzolni az ideális állam képét, mint például Morus Tamás Utópiája.2

A jó kormányzás gondolatának fejlődését
és az ezzel kapcsolatos vitákat több szerző
is részletesen bemutatja tanulmányában.
Jól látható, hogy a 20. század során az ideális államról alkotott kép és az állam működésével kapcsolatos elvárások többször is megváltoztak. Ezek a változások nem minden esetben álltak egymással ellentmondásban, miközben az egyes elméletek és megvalósításuk között természetesen éles különbségek is voltak. Gondoljunk itt mindenekelőtt a nyugat-európai demokratikus jogállam és a szocialista pártállam közötti gyökeres különbségre. Ezzel szemben arra is látunk példát a 20. században, hogy egyes gondolkodók rendkívül nagy és tartós hatást gyakoroltak az egyes demokratikus jogállamok
működésére és fejlődésére. Ilyen mindenekelőtt Max Weber (1864–1920) – német közgazdász és szociológus – az átláthatóságra, szabályszerűségre és a szakmai racionalitásra épülő államkoncepciója.Később, a 20. század végére az állami részvétel mértéke a gazdaságban és

a társadalmi élet szervezésében – köszönhetően a gazdaság és a társadalom gyors léptékű átalakulásának – minden képzeletet felülmúlóvá vált. Magyarországon például 2012-ben a teljes gazdasági termelés hozzávetőleg
50 százalékát osztja újra majd úgy az állam, hogy Magyarország minden állampolgára érintett lesz valamilyen módon, bár különböző mértékben az állam szabályozó tevékenysége által. Az állami részvétel az Európai Unió legtöbb országában többé-kevésbé hasonló mértékű. Érthető tehát, hogy az állam átlátható működésének és eredményességének biztosítása egyre bonyolultabb kérdéseket és feladatokat jelent az egyes kormányzatok számára. A tudomány képviselői újabb és újabb szintézisekkel és javaslatokkal próbálják elősegíteni
a követelményekhez igazodó állami keretek beazonosítását.

Az elmúlt évtizedek egyik fontos fejleménye volt a kormányzás mint folyamat (governance) koncepciója. Több szerző az új koncepció megjelenését a Világbank által javasolt gazdasági és társadalompolitikai reformokhoz köti.3 A kidolgozott
új koncepció – többek között az üzleti vállalkozások – sokszor egy ország GDP-je felett rendelkező nemzetközi vállalatok szervezeti modelljeiben alkalmazott vezetési megközelítésére épített. Később, a kilencvenes évektől kezdve a nemzetközi szervezetek egyre szélesebb körben kezdték a jó kormányzás kifejezést használni a közigazgatás megújításával kapcsolatban. Az új koncepció egyik fontos elve, hogy növelni kell a szélesebb értelemben vett társadalmi részvételt
a kormányzás folyamatában. A Világbank különböző javaslatai erőteljesen hangsúlyozták a gazdasági vállalkozások és civil szervezetek részvételének szükségességét,4 amelyek összekötésre kerültek a Világbank privatizációt szorgalmazó indítványaival is. Így lehet az, hogy egyes szerzők a jó kormányzás koncepcióját neoliberális paradigmaként értelmezik,5 még akkor is, ha a privatizáció a jó kormányzás jelenlegi fogalmi keretéből önmagában nem levezethető.

A katolikus egyház a 20. század során számtalan pápai enciklikában részletesen is összefoglalta az állam korszerű működésének erkölcsi és fontosabb elvi alapjait, amely munkának egyik csúcspontja volt a társadalmi tanítás összefoglalójának a megjelenése néhány évvel ezelőtt.6 A dokumentum igen árnyalt meghatározását adja a közjónak, amelyet a politikai tekintély létének értelmeként határoz meg. Továbbá az állam kiemelt kötelességeként sorolja fel, hogy tartozik szavatolni „a civil társadalom összetartó erejét és szervezettségét” azért, hogy „a közjó valamennyi állampolgár közreműködésével valósulhasson meg”.7 Ezek alapján fogalmazhatunk akár úgy is, hogy a jó kormányzásnak kell biztosítania azt, hogy az állam működése a közjó megvalósítását szolgálja.

Különös aktualitást ad még a kötetnek, hogy Magyarországon a jelenlegi kormány 2011-ben fogadta el és publikálta a Magyary-programot a közigazgatás megújítására, alig pár hónappal az új Alaptörvény elfogadása után. A Magyary-program egyrészt a jó állam koncepcióját állítja középpontba és ennek keretében értelmezi a közjó fogalmát, másrészt a közigazgatás minőségi megújítására egy több részletre kiterjedő helyzetértékelés után pragmatikus akciótervet mutat be.8 A dokumentumban kialakított jó állam fogalom sajátos hangsúlyokat és prioritást hordoz magában a jó kormányzás koncepciójához és a katolikus társadalmi tanításhoz képest is. A program szerzői szándékuk szerint ugyanakkor alapvetően egy értelmezési keretet kínálnak, amely a megszerzett tapasztalatok fényében átalakításra és módosításra kerülhet majd – akár éves gyakorisággal is.

Úgy véljük, hogy elmúlt évtizedek során a jó kormányzás fogalmi és elvi keretei már letisztultak olyan mértékben, hogy a korunk és a közjó követelményeinek megfelelni kívánó állam számára jó útmutatóul szolgáljanak. Többek között az Egyesült Nemzetek Szervezete ezeknek az elveknek igen jó összefoglalását adja a jó kormányzás fogalmi meghatározásában: „A jó kormányzás elősegíti az igazságosságot, a részvételt, a pluralitást, az átláthatóságot, az elszámoltathatóságot és a joguralmat olyan módon, amely egyidejűleg biztosítja a hatásosságot, a hatékonyságot és a fenntarthatóságot.” A kötet szerkesztői erre a meghatározásra építették fel a kiadvány szerkezetét, és ennek megfelelően a kötet egyes tanulmányai is ezeknek az elveknek a lehetőségeit és problémáit fejtik ki magyarországi megvalósulásuk kapcsán.

Hivatkozások:

[1] Moses I. Finley: Politika az ókorban. Budapest, 1995, Európa, 12–13. p.
2 Morus Tamás: Utópia. Budapest, 2011, Cartaphilus.
3 G. Fodor Gábor–Stumpf István: A „jó kormányzás” két értelme avagy a demokratikus kormányzás programja és feltételei. Századvég Műhelytanulmányok 6. (http://www.szazadveg.hu/files/letoltesek/7.pdf, letöltve 2012. 2. 13-án.)
4 Worldbank: Partnership for development: proposed actions for the World Bank. Discussion Paper, 20 May 1998. (http://www.worldbank.org/html/extdr/pfd-discpaper.pdf, letöltve 2012. 1. 18-án.); K. Buse–G. Walt: Global public–private partnerships: part I – a new development in health? Bulletin of the WHO, 78 (2000) 4. 554. p.
5 G. Fodor Gábor–Stumpf István: i. m.
6 Pontifical Council for Justice and Peace: Compendium of the Social Doctrine of the Church. Città del Vaticano, 2004, Libreria Editrice Vaticana, 225., 229., 230. p.
7 Az Egyház Társadalmi Tanításának Kompendiuma. Budapest, 2007, Szent István Társulat.
8 Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium: Magyary Zoltán Közigazgatási-Fejlesztési Program (MP 11.0), 2011. június 10. http://www.kormany.hu/download/8/d0/40000/Magyary%20K%C3%B6zigazgat%C3%A.... (Letöltve: 2012. 1. 8.) 7. p.