V. Baboth Borbála: Nem a szemünkkel látunk?

Az orvostudomány jelenlegi álláspontja ellentmondásos a látásromlás okainak megítélésével kapcsolatban és a kezelés módjait illetően is. Ungváry Lilla szemész szakorvost többek között arról kérdeztük, hogyan fér meg a szemtréneri munka
a hagyományos orvoslás gyakorlatával?

Milyen tényezők befolyásolhatják a látás romlását?

aA látásromlás oka valójában bennünk van. Az öröklés is valószínűleg szerepet játszik, vagy legalábbis hajlamot teremthet, de hogy milyen mértékben, arról nincsenek pontos adatok. Ami biztosan meghatározó, az a szülői minta. Egy gyermekre nagy hatással van, ha a szülő szemüveges: megtanulja azokat a viselkedési mintákat, amik például rövidlátáshoz vezethetnek, de lehet az is minta, hogyha a szeretett szülő szemüveget visel, és ő is rá akar hasonlítani. De mindennek az ellenkezője is igaz lehet: a szem rossz használata, a bámulás következménye is lehet egy belső érzésvilág kivetülésének. Ilyen esetben tehát az ok a személyiségben, illetve a nézést vagy az adott szituációt kísérő érzésekben keresendő. Ez pedig magával vonzza a rossz nézési szokásokat, a meredt nézést, ami egyértelműen a szem romlásához vezet.

Ön szemorvosként hogy vélekedik a látástréningről?

Az agynak a képalkotásban hatalmas szerepe van, ezáltal az érzéseinknek, gondolatainknak, és az egyéniségünknek is. Számomra is izgalmas kérdés, hogy mindennek ismeretét hogyan tudjuk felhasználni a gyógyításban. Ezért annak idején én is igyekeztem még jobban elmélyedni az alternatív gyógymód rejtelmeiben, de érdekes módon egyetemi szintű tanulmányokra csak a Budapesti Műszaki Egyetem Kognitív Tudományok Tanszékén bukkantam rá, ott foglalkoznak ugyanis a látás agyi funkcióinak kutatásával. Természetesen az ETI-ben (Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet) letettem a látástréneri vizsgát, de utána még sokat tanultam minderről, mielőtt elkezdtem a látástréning módszerét használni a kezeléseimen.

Ha egyszer elromlott a látás, akkor már csak a szemüveg segíthet? Hol a szemtornáztatás helye a gyakorlatban?

A szemüveg véleményem szerint nem segít, csupán csak élessé teszi a képet, de ennek meg is kell fizetni az árát. A rosszul beidegződött nézési, látási szokás, a szorongás, a félelem, a merevség ugyanis továbbra is fennáll, azon a szemüveg nem segít, sőt inkább csak ront. Így aztán a dioptria is egyre nő, hiszen a probléma okát ezzel a megoldással még nem sikerült kiküszöbölnünk. Örvendetes lenne, ha a szemészek már az egyetemen többet tanulnának a látás mögött álló egyéb tényezőkről, de sajnos ez a gyakorlatban ma még nem így van. A látástréning szerepét abban látom, hogy segít ellazulni, oldani a merevséget, javítja az agyi működéseket, és mindenkinek egyaránt hasznos lehet. Én is ezért alkalmazom, és látom is, milyen nagyszerű eredményeket lehet elérni a módszerrel. Természetesen sajnos ezt is lehet rosszul csinálni, így újabb feszültséget kelteni vele. Ezért fontos, hogy a kezelés játékos, laza, kellemes tevékenységet jelentsen gyermekeknek, felnőtteknek egyaránt. Gyógyítóként nem szabad olyanná válni, mint egy szigorú tanár, akitől félnek a diákjai. Ugyanakkor kellő határozottságot is követel tőlünk ez a munka, a páciensnek éreznie kell, hogy van a szavunknak hitele. Számomra igazán szép feladat ezt a középutat megtalálni.

Ha ennyire hatékony ez a módszer, a szemészek többsége vajon miért nem él vele?

Mert a mai egészségügyi ellátó rendszer képébe sajnos ez nem illik bele: sokszor kevés a betegre jutó rendelési idő, az orvost nem tanítják meg a betegekkel való megfelelő kommunikáció finomságaira, hiszen tanulmányai csupán technikai jellegűek. Az orvostanhallgatók tanulmányaik során az embert ugyan apró darabokra „szedik”, meg is tanítják nekik, hogyan működnek az egyes részek, de azt már nem tanulják meg, hogy valójában milyen is egy ember, milyen sokoldalúan, és hogyan működik együtt a test és a lélek. Márpedig ezen ismeretek nélkül mi orvosok csak órásmesterek vagyunk, akik csupán az alkatrészekkel bíbelődnek, bár igaz, azt magas szinten tesszük. Félreértés ne essék, minden tiszteletem a technikai fejlődésé, nagyszerű dolgokat produkálhatunk a segítségével, csak közben ne feledkezzünk el természetes elemi szükségleteinkről sem.

A szemüveghordás hosszútávon további problémákat is előidézhet?

Az eletronikus könyvolvasás, a monitor előtt ülés, a tévézés mennyire rontja a látást?A szemüveg hordása, ahogy említettem is, valójában nem kezeli az okot, csak a tünetet. Ebből fakad a probléma is. Ha az ok továbbra is fennáll – a félelmek, a szorongások –, akkor a szemüveg viselése ellenére és mellett is tovább romlik a szem. Ha az ok megszűnik, akkor a látásromlás is megáll – szerencsére sok ilyen esetről is be tudok számolni. Viszont aki egyszer szemüveget kezd el hordani, annak a látását oly mértékben megváltoztatja ez a segédeszköz, hogy nehezen vagy már sehogy sem tudja letenni. Egyébként még ilyen fázisban is tud segíteni a betegen a torna.

Az elektronikus könyvolvasás, a monitor előtt ülés, a tévézés mennyire rontja a látást?

Egy gyermeknek az életében a legfontosabb a játék, az aktív cselekvés, a világ felfedezése lenne, és természetesen az, hogy megismerje a saját testét, annak működését, ügyességét. Mozgás, szaladgálás, játszás nélkül ez nem igazán tud megvalósulni. Ha egy gyermek ehelyett a tévé előtt ül, és szó szerint bámul a képernyőre, az nem tudja felfedezni önmagát és a világot. Az iskolában elkezdődik a magoltatás, a tanulás, ami sok gyerekben valódi feszültséget kelt. Legtöbbször a jó tanulókban, az igyekvőkben, akik a leginkább meg akarnak felelni az elvárásoknak. Náluk gyakran meg lehet figyelni a rövidlátás kezdődő tüneteit. Gyermekeknél a túl sok olvasás, közelre meredés – akár számítógépre, akár könyvre – szintén hasonló problémákat okozhat. Ilyen esetekben elsősorban mindig azt tanácsolom, hogy menjenek ki a szabadba, kiránduljanak, szaladgáljanak a napon, a természetben – a zöld szín és a napfény különösen jó hatással van a szemre –, mert ezek a környezeti hatások mindenképpen jót tesznek a testi-lelki fejlődésüknek egyaránt.

Ön szemészorvosként pilótákkal is foglalkozik, akiknek köztudottan „kétszeres a látásuk”. Milyen módszerekkel ér el eredményt náluk?

A pilótákat valójában nem kezelem, hanem az alkalmasságukat vizsgálom. Ez a szakma sokak számára kicsit misztikusnak tűnhet, pedig a pilóták is „csak” emberek. A polgári repülést végző pilótáknak például nem is kell kiemelkedő látási képességekkel rendelkezniük, lehetnek akár szemüvegesek is. Akit persze érdekel, hogy mitől lesz még jobb a látása, az elsajátíthatja a szem tornáztatásának módját, de ez nem előírásszerűen működik. Mint ahogy másoknál sem, mindenki saját kedve, érdeklődése szerint vehet részt tréningen. Ez azért is fontos, mert elhatározás, szorgalom és gyakorlás szükséges a sikerhez.

***

A látás javításának létezik tehát egy kíméletes gyógymódja, amely rendszeres és kitartó munka mellett meghozhatja gyümölcsét. Vén Péter szemtréner-szakértőt erről a módszerről kérdeztük.

V. P.: A szemorvosokkal sajnos máig nagyon nehéz elfogadtatni ennek a módszernek a hatékonyságát. A szemészek – kizárólag a korra és az örökletességre hivatkozva – még ma is azt vallják, hogy rossz látás esetén a szemben van a hiba, ezért szemüveget, kontaktlencsét írnak föl vagy megoperálják.

Pedig már anyám is mesélte, hogy amikor az 1920-as években rövidlátó lett, az orvos a szemüveg viselése helyett azt tanácsolta neki, hogy próbáljon meg inkább az agyával látni. Erre a történetre emlékezve, amikor nekem gyengült a látásom, én is próbáltam azon szemüveg nélkül javítani. Aztán a rendszerváltás után, amikor már egyre több szakirodalomhoz is hozzá lehetett férni, megismerkedtem Dr. Bates New York-i szemorvos munkásságával, aki megcáfolta az addigi és a máig is hivatalosan fenntartott nézeteket a látásromlás okaival kapcsolatban. Azt mondta, hogy a problémák jó része szerencsére csak működési zavar miatt keletkezik, így a népbetegségek is, mint például az iskolás korban kialakuló szemproblémák: a kancsalság vagy a távollátás. Szintén inkább a szem rossz használata és a tartós szemüveghordás az oka az időskori súlyosabb látásproblémáknak is. Az iskoláskorban tehát nem annyira az örökletesség vagy a túl közeli nézés okoz látásromlást, hanem a bámulás, hiszen a gyermekek napi hat órán keresztül koncentrálnak a táblára. A kezdeti látásgyengülés nagyrészt magától is megoldódna, ha a gyermekek sokat lennének a szabadban, és így az egészséges nézési szokásaikat gyakorolnák.

Fiziológiailag mindez mit jelent?

Nagyon nehéz elmagyarázni, és hihetetlenül is hangzik. Az orvosok is csak legyintenek egyet arra, hogyha hallják, hogy nem a szemünkkel látunk. A szem ugyanis csak egy információs kapu. A látottakról az agyban keletkezik egy kép, azaz illúzió. Sosem azt látjuk, amit valójában látunk, hanem csak az agyunk által elképzelt illúziós-képet. Akinek „jó a szeme”, az meg tudja tartani ezt az agyi illúziót nyitott szemmel is. „Rossz szem” esetén az agy sokat használja rosszul a szemet, rossz elképzelés, rossz illúzió, sok fölösleges beidegződés alakul ki mentális stressz formájában, ezért nem tudja már hűen leképezni azt, amit lát. Tehát nem az örökletesség vagy a kor okoz gondot elsősorban, hanem a rossz szemhasználat miatt kialakult mentális feszültség. Minden szemproblémának – legyen az szürkehályog vagy kancsalság – más és más mentális stressz az oka. Természetesen egyszerűbb megoperáltatni a szemet, vagy egy szemüveget felrakni. Ezek a módszerek azonban csak tüneti kezelést nyújtanak, pedig van természetes, szelíd megoldás is.

A látás romlásáról mint civilizációs betegségről is beszélhetünk?

Pontosan erről van szó. A pásztoroknak, a rezervátumokban élő indiánoknak például a normálishoz képest kétszeres a látása. Több pilóta is jár hozzám kezelésre, ha érzik, hogy tompul a látásuk, de vannak olyanok is, akik extra éles látást akarnak kifejleszteni, ami valójában nem egy nagy ördöngösség. Látásfejlesztést nem a fizikai törvényszerűségek segítségével lehet elérni: nem a beesési szög, a fényviszonyok, a távolság számít, mert a látás egy illúzió. Vannak olyan feljegyzések, hogy szabad szemmel lehet látni a Vénusz bolygóit, vagy a Szaturnusz gyűrűit. Itt sem különleges szemképességekről van szó, hanem az agynak a központi beállítódásáról, a rendkívül jó agyi fókuszról, a jó elképzelésről.

A folyamatos szemüveghordás azonban már olyan stresszt állandósít, hogy akár erősen csökkenhet a keringés a szemben, ebből kialakulhat a szürkehályog, aztán leválhat a retina is. Ha a szürkehályogot megoperálják, egy idegen test – lencse – kerül a szembe, de továbbra is megmarad a rossz nézési szokás, ami lassan a szemideg sorvadásához vezethet, és a szem akár lassan el is veszítheti a látását. Dr. Bates – noha az első bemetszéses szemműtéteket ő hajtotta végre – rájött, hogy a szem astigmatikus görbületének állandó változása miatt értelmetlen ez a fajta operáció és felhagyott velük. Mégis, ma új nevekkel, milliónyi emberen hajtják végre ezt a kétséges operációt lézerkésekkel, egyéb mikrosebészeti technikákkal…

A tanulóknak egyre többet és többet kell teljesíteniük, ami bizonyára megerőltető lehet a szemüknek is.

Talán meglepő, de a „jó szem” olvasás során sosem a betűkön fut, hanem a betűk közti vagy alján lévő fehérségen. A rossz szem elkezdi olvasni a betűket. A kisgyermekek teljesítménykényszer alatt tanulják az abc-t, erőltetik a szemüket, az olvasókönyvek általában nagybetűsek, s mindez nagyon elfárasztja a szemet, és rontja a látást. Nagyon fontos lenne, hogy többet legyenek napon a gyermekek, különben elgyengül, „elbányalovasodik” a szemük. Közismert tény, hogy a föld alatti bányákban dolgozó lovak néhány hét után szinte mind megvakultak. Ugyanígy viharosan romlott a szemük azoknak az angol mezőgazdasági munkásoknak is, akik az ipari forradalom idején beköltöztek a városokba, és természetes fény után a rossz megvilágítású gyárakban robotoltak, a sötét bérkaszárnyákban élték le életüket. Így a természetes fény hiánya lett a másik oka a modernkori szembetegségeknek. De aki állandóan napszemüveget hord, annak is sokat gyengülhet a látása.

Meggyőződésem, hogy a sok televíziózás és a számítógépezés is csak azért árt a szemnek, mert a már említett rossz nézési szokásokkal nézik. Régebben a gyermekek délutánonként valóban többet játszottak, kimentek a szabadba focizni, vagy a kertbe játszani, így folyamatosan mozgásban volt a szemük. A mai gyermekek azonban már másként nőnek fel, a technikai vívmányok intenzív használata mindennapos elfoglaltságuk, ha azonban az agyi fókusz jó, ha jó nézési szokásokkal nézik a számítógép monitorját, nem jelenthet mindez gondot a látásukra nézve. Persze fontos, hogy pihentessék is közben a szemüket, s hogy sokat pislogjanak. Az egyoldalú használat rabságban tartja a szemet, ezt kell megakadályozni.