Zsiros Emese: Ne bánts!

Az iskolai kortársbántalmazás a világon mindenütt előforduló, sokféle módon megnyilvánuló társas jelenség. Felismerésében, megelőzésében és kezelésében a diákok, szülők, iskolai szakemberek, döntéshozók egyaránt érdekeltek. A probléma feltárására számos hazai és nemzetközi kutatást, vizsgálatot végeztek. A cikk ezek legfőbb eredményeit, illetve az iskolai megelőző programok főbb jellemzőit foglalja össze.

aAz iskolai agresszió nem a mai kor sajátja, a jelenség régmúltra tekint vissza. Nem úgy, mint tudományos meghatározása és vizsgálata: Dan Olweus a 70-es évek elején, Svédországban végezte első úttörő kutatását. Az általa kialakított „bullying”-definíción, kérdőíves vizsgálati módszerén és iskolai tapasztalatain alapulnak az azóta elvégzett nemzetközi és hazai kutatások is.

Az angol bullying (ejtsd: buling) kifejezést sokféleképpen fordították. Más országokhoz hasonlóan, Magyarországon is többféle fogalmat és hozzájuk tartozó definíciót használnak: „iskolai erőszak”, „kortársbántalmazás”, „zaklatás”, „elnyomás”, „basáskodás”, „pszichoterror”.

Iskolai kortársbántalmazásról akkor beszélünk, hogy ha egy diákot bántalmaznak, ha őt egy vagy több társa ismétlődően és hosszú időn keresztül negatív cselekedetnek teszi ki, vagyis szándékosan okoz sérülést és diszkomfort érzést. A támadások csoportosíthatók aszerint, hogy direkt vagy indirekt formában történnek-e. Az első esetben az áldozatot szemtől-szembe inzultálják, a másik esetben a bántalmazás áttételes, közvetett módon zajlik. Megkülönböztetünk továbbá fizikai (lökdösés, ütés, rugdosás), verbális (csúfolás, gúnyolás, fenyegetés, zsarolás) és kapcsolati bántalmazást. Kapcsolati vagy szociális kortársbántalmazásnak nevezzük, ha az áldozat kapcsolati rendszerét rongálják vagy lehetetlenítik el. Erre példa, ha kihagyják közösségi eseményekből, kiközösítik vagy pletykálnak róla.

Napjainkban egyre nagyobb figyelmet kapó jelenség az ún. cyberbullying, amely során elektronikus eszközöket használnak (számítógép, mobiltelefon). Felhívják az áldozatot, vagy sms-t, mms-t, e-mailt küldözgetnek neki gúnyolódó, fenyegető tartalommal. Különösen kártékony, mert a kellemetlen tartalmak (üzenetek, képek, videók) gyorsan, könnyedén és anonim módon terjeszthetők széles körben. A kutatások szerint a jelenség a korábban említett típusokkal ellentétben, legtöbbször az iskolán kívül fordul elő, így nem tartozik a szorosan vett iskolai kortársbántalmazási formák közé. Ugyanakkor épp ebben rejlik veszélye: az elektronikus eszközök révén folytonos összeköttetést teremt a bántalmazó diák és áldozata között.

Az iskolai kortársbántalmazás előfordulási gyakorisága

E meghatározást alkalmazza a hazánkban a nyolcvanas évek közepe óta folyó Iskoláskorú Gyermekek Egészségmagatartása (HBSC) kutatás, amelyet négyéves ciklusokban, az általános iskolás felső tagozatos és középiskolás serdülőkorú fiatalokból álló, országosan reprezentatív mintán végeznek. A legutóbbi, 2010-es országos felmérésben több mint 8000 magyarországi tanuló – szigorúan anonim és önkéntes módon, iskolájuk és szüleik beleegyezését követően, kérdezőbiztosok vezetésével – töltötte ki a kérdőívet.

A 11-17 éves magyar diákok válaszai alapján 7 százalékukat rendszeresen bántalmazták diáktársai az elmúlt hónapokban, 17 százalékukat egyszer-kétszer. A hetente több alkalommal bántalmazott tanulók aránya alacsony, 3 százalék. A tanulók több mint háromnegyede egyszer sem bántalmazta társait. Közel ötödük (19 százalék) alkalomszerűen, 5 százalékuk rendszeresen bántalmazott másokat az elmúlt hónapokban. Ezek az arányok azonos nagyságrendűek, mint az előző, 2006-os felmérésben talált értékek. A HBSC vizsgálatban részt vevő több mint 40 ország adataival összehasonlítva elmondhatjuk, hogy Magyarországon mind a bántalmazás, mind a bántalmazottság előfordulása – minden korosztályban, mind a lányok, mind a fiúk esetében – a nemzetközi átlag alatt van.

Az iskolai kortársbántalmazás jellegzetes nemi és életkori különbségeket mutat. A fiúk magasabb arányban számolnak be arról, hogy bántalmazzák diáktársaikat, mint a lányok. Korábbi kutatások ezért azt feltételezték, hogy a fiúk sokkal inkább vonódnak be társaik bántalmazásába, mint a lányok. Később azonban, amikor az indirekt formákat is bevonták a vizsgálatokba, nem találtak ilyen pregnáns nemi különbséget. Míg a lányok inkább indirekt és verbális módon bántalmaznak másokat, addig a fiúkra a fizikai bántalmazás jellemzőbb. A bántalmazottak csoportjában azonos a nemek aránya.

Az életkor előrehaladtával csökken a bántalmazottá válás aránya. Amíg a magyar általános iskolások körében az áldozatok aránya 18 százalék, középiskolások között ennek a fele. Egy lehetséges magyarázat erre, hogy a gyermekek növekedésével szociális képességeik is fejlődnek, így képesek hatékonyabban védekezni a támadásokkal szemben. Elképzelhető az is, hogy egyre kevesebb a lehetséges bántalmazó körülöttük, mert a támadók általában az idősebb tanulók közül kerülnek ki. Általános tendencia továbbá, hogy a kortársbántalmazás megjelenési formái közül a fizikai agresszió túlsúlya fokozatosan tolódik az indirekt, burkoltabb agresszió felé.

A kortársbántalmazás jellege iskolai képzéstípusonként is eltér, az érettségit adó iskolákban (gimnáziumok és szakközépiskolák) kisebb a bántalmazásban érintett tanulók aránya a szakiskolákhoz képest.

Hatalmi dinamika, csoportfolyamatok

Az iskolai kortársbántalmazás területén végzett kutatások háromféle szerepkört különböztetnek meg: az elkövető (bántalmazó, támadó), áldozat (bántalmazott, elszenvedő) és közönség (szemlélő, megfigyelő). Egyik szerepkörnek sincs önmagában meghatározó vonása, inkább beszélhetünk több tulajdonság együtteséről vagy profilról.

A közösségekben, kivált a zárt csoportokban a hatalmi dinamika mindig kitermeli a maga áldozatait. Az áldozatszerepet a behódolás jellemzi. A bántalmazás az elkövető tudatos stratégiájának eredménye. A bántalmazó az áldozat kényszerítésén keresztül akar domináns pozícióba kerülni a közösségben. A két szerepkör egymást feltételezi. A köztük zajló kölcsönhatás pedig, hasonlóan egy színdarabhoz, közönség előtt zajlik. A bántalmazó, szemlélő és áldozat szerepek azonban meglepően változékonyak, akár egy tanuló többet is felvehet. A szakirodalomban sokat vizsgált vegyes csoport az ún. elkövető-áldozat, amelybe azon tanulók tartoznak, akik bizonyos helyzetekben áldozatként, míg máskor támadóként vesznek részt az iskolai kortársbántalmazásban.

A bántalmazók

Az elkövetők általában agresszívabbak, mint a többi tanuló. Néhányuk szegényes társas készségekkel rendelkezik, amelyek megnehezítik a pozitív társas kapcsolatok kialakítását és fenntartását. Mások viszont olyan fejlett szociális kompetenciával rendelkeznek, amellyel könnyedén manipulálhatják a többieket. Vitatott, hogy
a bántalmazók magas vagy alacsony önértékelésűek-e, az azonban valószínű, hogy olyan családokból érkeznek, ahol a szülői ellenőrzés és bevonódás alacsony szintű, ugyanakkor jellemző az inkonzisztens és szigorú fegyelem. A bántalmazó viselkedés következményeit ritkán említik, akkor is elsősorban a magányosságot, alacsony iskolai teljesítményt és társas beilleszkedést, nagyobb veszélyeztetettséget
a későbbi alkohol- és droghasználatra, valamint bűnelkövetésre. A kutatások összefüggést tártak fel a bántalmazó viselkedés és a felnőttkori erőszakos cselekedetek között.

Az áldozatok

Az áldozatok többsége a passzív jelzővel írható le leginkább. Az áldozattá válás kockázatát növelő tényezők: a magányosság, a társak elutasítása, a társas helyzetek nehézségként való megélése. Nem meglepő módon a bántalmazottak önértékelése alacsony, nagy valószínűséggel szoronganak, illetve kialakulhatnak pszichoszomatikus tünetek és depresszió. A kutatások alapján e gyermekek családjai inkább túlvédőek és akár már a testvérektől is tapasztalhatnak bántalmazást.
A védőfaktorok között megtalálható a barátság; a bántalmazás kialakulásának esélye csökken a mély és elkötelezett barátságok számával. Továbbá a magas szociális kompetencia, alacsony agresszió és szorongás is megakadályozhatja a tanuló áldozat-szerepbe ragadását. Egyes áldozatok felnőttkorukban is depresszióról, alacsony önértékelésről és személyközi nehézségekről számolnak be. Hajlamosak lehetnek öngyilkossági gondolatokra, kísérletre vagy megtorló cselekedetekre.

Az elkövető-áldozat

A mindkét szerepkört felvevő tanulók aránya egyre alacsonyabb a magasabb életkorokban. Jellemzően alacsonyabb önbecsülésűek, beilleszkedési és figyelmi nehézségekkel küzdenek és szegényes problémamegoldó képességűek. Megfelelő társas készségek híján a kortársak csoportnormáival ellentétes módon viselkedhetnek, impulzívabban, például félbeszakítva más gyermekek beszélgetését. A családi háttér tekintetében az inkonzisztens nevelési attitűdök, alkalmankénti bántalmazás és a szülő hideg viselkedése együttes jelenlétét feltételezik.

Általános iskolában a gyermekek a bántalmazókat inkább elutasítják, mint az áldozatokat, ám a középiskolában megfordul ez a tendencia. Ekkor a bántalmazók más bántalmazó kortársaikkal összefoghatnak, és ebben a csoportban fogékonyabbá válnak a társas nyomásra. Az elkövető-áldozat gyermekek általában mind tanáraik, mind diáktársaik részéről kevesebb társas támogatásban részesülnek mint a passzív áldozatok, ezért egyes pszichológiai problémákra nézve még náluk is veszélyeztetettebbek.

Megfigyelői szerepek

A közönség szerepkörét kutatók hangsúlyozzák, hogy a bántalmazás az egész csoport hatalmi dinamikájának megnyilvánulása, beleértve azok szemtanúit is. Tehát
a tanulók nemcsak elkövetői és áldozatai lehetnek a bántalmazásnak, hanem lehetnek a támadó segédei, olyan tevékenységekkel, mint az őrködés; lehetnek megerősítői, akik biztatják, bátorítják őt. A másik oldalhoz kapcsolódóan lehetnek védekezők, akik megpróbálják megállítani, vagy kívülállók, szemlélődők, akik se nem bátorítanak, se nem avatkoznak be.

A felmérések szerint függetlenül az adott helyzetben mutatott viselkedésüktől,
a megkérdezett gyermekek többsége egy lehetséges iskolai támadáskor az áldozat mellett állna ki, mondhatni bántalmazás-ellenes szemléletű. Egyes megközelítések hangsúlyozzák, hogy bántalmazó-áldozat-közönség szerepek nem léteznek egymás nélkül. Senki nem lehet bántalmazó áldozat nélkül, és a szemlélő közönség is
a bántalmazót erősíti figyelmével, így maga is az erőszak születésének bábája. Számos ún. anti-bullying program célja, hogy megváltoztassa a – különben az áldozattal együttérző – szemlélők magatartását, bátorítva őket aktívabb fellépésre, beavatkozásra.

Beavatkozási lehetőségek

A nemzetközi irodalom szerint – hasonlóan az erőszakos esetekhez – az áldozatok több mint fele jelenti iskolájában a bántalmazást, a többiek nem. Ennek oka lehet
a félelem, bizalomhiány, szégyenérzet, bűntudat, vagy az a feltételezés, hogy ha elmondják, a felnőtt beavatkozás hatására még rosszabbra fordulnak az események. A fiúk és az idősebb tanulók körében alacsonyabb azok aránya, akik a bántalmazásról beszámolnak.

Bár a tanárok azt állítják, hogy a legtöbb esetben beavatkoznak, a diákok ezt kevésbé és kevesebbszer érzékelik. A tanárok egy része közbelép, mások nem, vagy akaratlanul is, de még tovább rontanak a helyzeten. Továbbá, ha a kortársbántalmazásról be is számol az érintett, az még nem garancia annak megszüntetésére. Talán ezért is gondolja úgy a diákok egy része, hogy inkább kortársainak és nem felnőttnek mondja el, hogy bántalmazzák. A megelőzés alapvető eleme a kielégítő kommunikáció a tanulók és felnőttek között, ami biztosítja, hogy
a gyermekek szóba hozhassák a bántalmazás kényes témáját, és levezethessék
a felgyülemlett feszültséget.

Az iskolai bántalmazás-ellenes programok széles skálája bontakozott ki Olweus kutatása óta. Ezek az iskolai kortársbántalmazás természetéről és működéséről információátadással, valamint személyiségfejlesztéssel az empátia, az együttérzés és az együttműködés kialakítására törekednek a tantermi környezetben. Ehhez elsősorban dramatikus és szerepjátékokat, csoportmunkát, kortárstámogatást alkalmaznak. A leghatékonyabbnak azok a programok bizonyultak, ahol többszintű, globális megközelítést alkalmazva a diákok mellett az iskola összes dolgozója
és a szülők is elköteleződtek a program céljai mellett, és aktívan bevonódtak annak végrehajtásába.

Magyarországon a hasonló kezdeményezések még gyermekcipőben járnak. Egyedülállónak tekinthető az Országos Gyermekegészségügyi Intézet
KamaszOK vagyunk képzési programja, amely kortársbántalmazás-megelőző moduljában a pedagógusok és iskolapszichológusok a jelenség tudományos hátterének megismerésével, hasonló csoportos foglalkozások, szerepjátékok vezetésében szerezhetnek jártasságot.

Az iskolai kortársbántalmazás csoportfolyamat. Nemcsak az elszenvedők és azok hozzátartozóinak magánügye. Káros hatása az egész osztályt és az iskola légkörét is mérgezi. Komoly következményeit tekintve az áldozatok és támadók mellett az iskolai közösség is hosszú távú támogatásra szorul. Fontos tudatosítani a tanulókban, hogy ők maguk is tehetnek a bántalmazás megállításáért. Felismerve annak veszélyét, együttérezve az áldozattal maguk is segíthetik védekezését, vagy felnőtt segítséget hívhatnak. Az áldozatok egy része nem fordul felnőtthöz segítségért. Azok pedig, akik ezt megteszik, vegyes tapasztalatokról számolnak be. A döntéshozók, szakemberek, iskolai dolgozók és a szülők felelőssége megkérdőjelezhetetlen, ugyanis a saját agressziókezelési módok, az erőszakos megnyilvánulásokhoz és a kortársbántalmazáshoz való általános hozzáállásuk modellértékű.