|
Felnövőben
Megválni a szüleim házától, az otthonunktól, ahol felnőttem, amit anyu és apu csaknem egy egész életen át építgettek, életem egyik legnehezebb lépése volt. Pedig rég kihűlt már a családi fészek, s mindenki mondta, hogy tovább kell lépni. Végül összepakoltam, már csak néhány üres bútor és a csupasz falak maradtak, amikor bénító fásultság vett erőt rajtam. Leültem az egyik elnyűtt fotelbe, s csak bámultam magam elé. Váratlanul gyermek- és ifjúkorom legszebb emlékei idéződtek fel bennem. Még hangokat is hallottam, nem is olyan régi idők visszhangját: anyu nevetését, a mosógép zúgását, apu harsány köszönését, a bátyám morgolódásait… Otthonunk múltjából legelevenebben kamaszkorom élményei élnek bennem. Például a nálunk rendezett első „zsúr”, a szilveszteri .. |
|
Hálát adok Istenem...
Hálát adok Istenem a kamaszokért. Eléd hozom nyegleségüket, értetlenségüket, lázadásukat, keresésüket, bizonytalanságukat, szeretetéhségüket. Ők a .. Lehet más a szakkollégium!
Napjainkban a felsőoktatásban és annak egy igen speciális szegmensén, a szakkollégiumokon belül is egyre többen .. Bátorság! Serdülők!
A személyiségfejlődés talán legérzékenyebb és épp ezért leginkább sérülékeny időszaka a serdülőkor, amikor a tizenéves ..
|
| További előzetesek >> |
|